A Magyarországon előforduló farkaspókok közül a cselőpókok, azon belül is a szongáriai cselőpókok a legnagyobb termetűek. Ez a pókfaj Ázsia keleti részétől egészen Ausztria vonaláig megtalálható. A nagy kiterjedésű legelők, gyepek, sztyeppék talajlakója. A többi póktól eltérően nem sző hálót a zsákmány befogásához. Az ő módszerei mások: a talajba 20-40 centiméter mély üreget váj, abban meghúzódva várja a napnyugtát, amikor is a kis barlang szájában, lesben állva várja a rovartáplálékot.
Földalatti barlangját selyemszálakkal beszövi, hogy komfortosabb legyen számára. Ezt a puha anyagot azonban nem bölcsőként használja, ugyanis ivadékait folyamatosan, a torán hordozza magával.
Csáprágói jelentős méretűek, melyek a táplálék megbénítását és felvételét szolgálják. Ezekkel a csáprágókkal képes átfúrni az emberi bőrt is, s bejuttatni a méreganyagát. Az emberre ez a méreg nem kifejezetten veszélyes, ugyanakkor a termetes szongáriai cselőpók külsőre hasonlít a madárpókra, ezért ijesztő lehet.
A lakott területek közelében egy másik cselőpók faj, a pokoli cselőpók is előfordul. Ennek a csípése általában fájdalmasabb, mint a szongáriai cselőpóké, s a nyoma is tovább megmarad, de nagyobb veszélyt ez sem jelent. A cselőpókok nem támadnak, csak akkor csípnek, ha kézbe vesszük, befogjuk őket. Általában csak alkonyatkor közlekednek, de szürkés, foltos, pettyezett külsejük ilyenkor is jól álcázza őket.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
