A pusztai tyúktaréj fő elterjedési területe a kelet-európai sztyeppvidék, a Volga és a Dnyeper folyók vidéke. Magyarország az elterjedési terület nyugati határa, a hozzánk legközelebb eső természetes állomány Dobrudzsában van. A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül több helyszínen is megtalálható, első hazai állományát 2004-ben, a Dévaványai-Ecsegi pusztákon találták meg. A Csanádi pusztákon, a Kígyósi-pusztán és a Bélmegyeri Fáspusztán szintén jelen van a faj, 2022-ben pedig a Kardoskút és Székkutas környéki pusztán is előkerült. Általában március elején kezd virágozni, de idén a meleg időjárásnak köszönhetően már február utolsó hetében megjelentek sárga virágai. Idén a Dél-Tiszántúlon található többi állománya is hasonlóan korán kezdett virágozni.
Ez a növény a szikes, ürmös pusztákon, azon belül is főként a kiemelkedő térszíneken, a padkás részeken fordul elő. Jelenléte azt mutatja, hogy ezek a gyepek kiemelkedően jó minőségűek, ősi jellegűek.
A pusztai tyúktaréjt először egy magyar természettudós, Láng Adolf Ferenc írta le a XIX. században. A faj latin nevében (Gagea szovitsii) pedig annak a magyar származású gyógyszerésznek (Johann Nepomuk Szovits) a neve szerepel, aki a fajleírás alapjául szolgáló példányt gyűjtötte.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
