Amandai Károly, azaz Grencsó István alteregója egy korszerűen korszerűtlen, időtlen beat zenekar. A mondat elsőre viccnek tűnik, aztán a koncerten kiderül, hogy pontosabb leírást nehéz volna találni. A zene egyszerre néz vissza és előre. A szövegekben ott kísért a klasszikus beatköltészet, az a régi hit, hogy egy dal nem pusztán hangulat, hanem mondani is akar valamit. Ez manapság már önmagában lázadás.
A dal ugyanis figyelmet kér. Szövege van, gondolata van, történik benne valami. A zene pedig nem feltétlenül akarja letarolni a mondatokat: inkább köréjük épül, felöltözteti, kiemeli őket. Néha elegánsabban, néha koszosabban, néha pedig úgy, mintha egy hetvenes évekbeli klub füstös levegőjéből lépett volna elő.
Amandai Karcsi – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Az AMA zenéje nehezen fér be egyetlen fiókba. Van benne rock, beat, alternatív zene, ballada, és akadnak olyan darabok is, amelyek a hatvanas-hetvenes évek báltermeinek keringős világát idézik. A hangzás mégsem muzeális. Inkább olyan, mintha a múltból előkotort hangszereket és gesztusokat valaki most, 2026-ban újra működésbe hozná.
A zenekar felállása klasszikus: Amandai – ének, szöveg, zene; Heidrich és Dóczi – gitár; Kováts – basszusgitár; Hoffmann – orgona; Borka – dob. A hangszerelés telt, erős és változatos, a dalok pedig szépen elviszik a hátukon a szövegeket.
És itt van az AMA egyik legérdekesebb tulajdonsága: hogy nem fél attól, ha egy számnak van szövege.
Sőt.
Amandai rajongói – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Azonfelül a zenekar története sem éppen tankönyvi. Régebben még az is előfordult, hogy a tagok össze-vissza játszottak azon a hangszeren, ami éppen a kezük ügyébe került. Azóta – ahogy mondják – megtanultak hangszeren játszani. A kezdeti káoszból pedig kialakult egy működő zenekar, amelyben a régi elképzelésekhez fiatalabb zenészek csatlakoztak.
Amandai írja a szöveget és a zenét, a többiek pedig megszólaltatják. És ez a megszólaltatás nem puszta kíséret: a zenekar hozzáteszi a maga karakterét, így a dalok nem egyetlen ember fejéből érkező kész termékek, hanem közösen lélegző darabok lesznek.
A szöveg közben néha előreszalad az időben. 2040, 2050 – vagy talán még tovább. A zene klasszikusabb, a szöveg már valami másik korszak felől beszél. Mintha egy régi beatzenekar véletlenül egy jövőből érkezett újságot olvasna fel.
És persze ott vannak az apró, abszurd részletek is. Kajaszag a jövőből. Öntött betonpult. Régi klubok emléke. Ötven évnyi kosz és szag. Beszélgetések, amelyek néha jobban elkanyarodnak, mint egy improvizáció.
Galéria
Talán éppen ettől működik.
A Meseház közönsége pedig vevő erre. Békéscsabán ennek már hagyománya van: a klubkoncertek nem feltétlenül a könnyen fogyasztható zenékről szólnak. Ide olyan zenészek érkeznek, akiknek van önkritikájuk, saját hangjuk és mondanivalójuk.
Péntek este az AMA is ezt tette hozzá a Meseházhoz.
Egy kis beatet.
Egy kis rockot.
Egy kis jövőt.
Meg néhány dalt, amelyek még mindig azt gondolják, hogy érdemes mondani valamit.
Amandai muzsikusai: Heindich és Borka – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A koncert rendezője: Meseházi Alapítvány
A Meseház klubkoncert sorozatának támogatója az NKA Hangfoglaló Program.
