– Péter Erika Szarvason született, 1989 óta él Békéscsabán, így nyugodtan vallhatja magát csabainak – mondja köszöntőjében Juhász Zoltán, a Békés Megyei Könyvtár igazgatója. – Óvodapedagógus volt, kamaszkora óta foglalkozik írással, az első publikációi 2004-ben jelentek meg. Egyaránt megszólítja a gyermekeket és a felnőtteket. Irodalmi munkásságát számos díjjal ismerték el. A Szívverések a tizenhatodik kötete, minden egyes vers egy-egy szívdobbanást jelképez; összesen 65 verset tartalmaz a kiadvány.
(A felnőttek esetében az egészséges nyugalmi pulzusszám percenként 60 és 100 közé esik – wikipédia.)
(Juhász Zoltán, Tóth G. Ildikó és Péter Erika – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
A közvetlen hangvételű beszélgetés közben az alkotó elmondja, sosem gondolta, hogy óvónő vagy költő lesz. Kicsi korában általában mindig azt mondta, énekesnő, tancosnő vagy tengerész lesz. Mindehhez Tóth G. Ildikó megjegyzi, egy óvó néni akár mindegyik lehet.
– A gimnáziumban reál tagozatosként kezdtem – folytatja. – Két hét után átmehettem volna a humánra, de akkor az a két hét nagyon soknak tűnt és nem mentem bele a cserébe. Így négy évig annak a levét ittam. Miközben egy nagy könyvmoly voltam, talán azzal kompenzáltam azt a sok matematikát, fizikát.
Hozzáteszi, bakfisként nem szerelmes, hanem szomorú verseket írt. Általában magamagát siratta, mert csúnya és kövér volt, majd óvónő korában a módszertankönyveket kellett követnie, amelyekben nem voltak speciális farsangi versek – például a királylányról vagy egy focistáról stb. Így saját maga írta a gyerekeknek a strófákat.
Galéria
Mindezzel kapcsolatban elmeséli, nemrégiben találkozott egy fiatal nővel, aki elmondta, hogy gomba volt a jele, amihez ő írt verset. – De nem kértem meg, hogy elmondja, mert a mai szememmel nem biztos, hogy vállalnám – fűzi hozzá.
Elárulja, sok évbe tellett, mire rá merte tenni a névjegykártyájára, hogy költő. Még most sem biztos benne. Mire beszélgetőtársa megjegyzi, ha valakinek több verse jelenik meg a tankönyvekben, akkor nyugodtan kijelentheti magáról, hogy költő.
***
A kötetből felolvasott Kovács Attila könyvtáros; zongorán közreműködött Kabai Gábor.
