Szórakozás, öröm és szűnni nem akaró taps jellemezte a Békés Vármegyei Szociális Intézmények Ki mit tud? rendezvényét. A program célja kezdettől fogva az volt, hogy a szociális és idősellátásban élők számára egy tartalmas, élményekkel teli napot biztosítsanak, ahol találkozhatnak, kikapcsolódhatnak és megmutathatják kreativitásukat.
– A mai napon harmadik alkalommal szerveztük meg ezt a rendezvényt a vármegye szociális intézményeiben élő ellátottak részére. Úgy tűnik, hogy a kezdeményezés óriási népszerűségnek örvend, hiszen az első alkalomhoz képest már megháromszorozódott a létszám – nyilatkozta Bátori Zsuzsa, a Békéscsabai Kistérségi Egyesített Szociális Központ vezetője. Mint fogalmazott, a számok is bizonyítják, hogy nagy szükség van az ilyen típusú közösségi eseményekre.
– A 42 produkcióban összesen 175 ellátott lép színpadra. Nyilvánvalóan ez óriási bátorság is ebben a korban, de bízom benne, hogy egy feledhetetlen napot tölthetünk el közösen, szórakozással, örömmel és rengeteg tapssal – tette hozzá az intézményvezető.
Nyugdíjasévekben szárba szökkent tehetségek
Gyuláról érkezett Baloghné Bogár Tünde, aki terápiás munkatárs a Gyulai Kistérség egységes szociális és gyermekjólét intézményénél. 60+ nevű tánccsoportjának hölgyei léptek fel a Ki Mit Tud színpadára. A fellépés előtt még a csoport tagjai egy utolsó gyakorlást tartottak a CSAKK aulájában.
– Azért tartom fontosnak ezt a tevékenységet, mert ez egy fajta közösségépítés, baráti kapcsolatok alakulnak ki. Számomra terapeutaként a tánc lényege a demencia háttérbe szorítása. Ezt próbáljuk a mozgással kivédeni. Sikerül olyan koregráfiákat összehozni, ami tényleg olyan, hogy megdolgoztatja az agyat is és a testet is, és a testmozgás az, ami még főleg számít – emelte ki a szakember.
A színpadi fellépők között akadt olyan is, aki teljesen új oldaláról mutatkozott be a közönségnek. Dr. Beracka Istvánné saját versével érkezett a rendezvényre. Mint mesélte, négy évtizeden át tanított középiskolában, ám korábban eszébe sem jutott a versírás.
– A Lencsési lakótelepre kerülve a helyi közösségi ház és a könyvtár programjainak rendszeres látogatója lettem. A festészeti szakkörön jutott eszembe először, hogy megpróbálkozom az írással. A záróeseményen felolvastam az egyik költeményemet, ami mindenkinek nagyon tetszett. Ennek már hat éve, azóta folyamatosan írok, leginkább éjszakánként pattanó ötletekből születnek a rímek – avatott be a részletekbe.
Arra a kérdésre, hogy miért tartotta fontosnak a megmérettetést, mosolyogva válaszolt: – Őszinte leszek, nekem eszembe sem jutott volna jelentkezni. A Fövenyes utcai idősek klubja kért meg rá, és mivel nekik már több alkalommal is írtam verseket, örömmel vállaltam a felkérést. Végül nagyon örültem, hogy itt lehettem.
Galéria
