„Az ötlet Szpisják Gyurka barátunk fejéből pattant ki – mondta Csányi Illés, a csapat szóvivője –, a fővárosi, Etesd a dokit! kezdeményezés mintájára. Mindezzel kapcsolatban megkérdeztük az egyik kórházban dolgozó ismerősünket, aki örömmel fogadta az elképzelésünket.”
Vizsnyiczai Ricsi hozzáfűzte, Gyurka a szellemi tőke, a többiek pedig az erkölcsi és anyagi támogatók. (A baráti társaság egyébként közel 20 fős, azonban a koronavírus miatti óvintézkedések végett most csak négyen fogtak kanalat – a fentebb említett urakon kívül még Kis Marci, azaz Döme is aktívkodott.)
Majd az elkészült csabai csülökpörköltet a mentőállomás és a kórház sürgősségi osztálya alkalmazottai közt osztották el testvériesen.
Az első stáció, a mentőállomás volt, ahol nagyon meghatódtak, amikor átvették az élelmet; az adományozók pedig megköszönték az egészségügyi dolgozók eddigi kitartó és áldozatos munkáját.
Kórházi morzsák:
– Jézus Mária, ezt hova tegyük most? – kérdezte a csabai intézmény küszöbén az ügyeletes nővér, amikor meglátta a legények kezében a pörkölt-porciókat.
– Ezt önöknek hoztuk ebédre! – felelte Ricsi.
– Nagyon szépen köszönjük! Jön majd valaki az ételért?
– Igen, Dajka Zsolti, a betegszállító.
A kórház sürgősségi munkatársai is természetesen elérzékenyültek.
„Megköszönjük az áldozatos munkájukat – fűzte mindehhez Csányi Illés –, amit a betegekért tesznek. Fogyasszák jó egészséggel!”
Illés, Döme, Dajesz, Gyurka, Ricsi