Előre, hátra, gyerekek, család, házasság és hogy jó helyen vagyunk-e az életben ott, ahol vagyunk? Ez az a kérdéskör, amely nemcsak az előadó Lévai Attilát (ének) és Gál Csabát (zongora), hanem a közönséget és a költőket is foglalkoztatja.
– Sokszor halljuk azt, hogy „mire gondolhatott a költő”. A legnagyobb motivátorom az volt, hogy azon tanakodtam, mire gondolhattak 30 évesen. Az esten elhangzottak Arany János, József Attila, Ady Endre, Pilinszky János, Gárdonyi Géza költemények, akiktől Lévai Attila olyan alkotásokat gyűjtött, melyeket 30 éves korukban írtak. Ehhez csatlakoztak a magyar alternatív zenekarok dalai, amelyek közül sokat modern költeményeknek tekintek – fejtette ki Lévai Attila énekes, színész.
Fotó: Tóth Miklós / Békéscsabai Jókai Színház
Az előadáson párhuzamot vontak az alter-zenészek és az egykori költők között úgy, mintha osztálytársak lettek volna.
– Mi lett volna, ha a 15 éves osztálytalálkozón összefutottak volna? Ez alapján válogattam össze a verseket, így szó volt szerelemről, honvágyról és sok-sok mindenről. Ehhez pedig a saját dalaim is társultak, mondhatni odaképzeltem magamat ebbe a képzeletbeli osztályba. Remélem, hogy fel tudtam hívni a figyelmet arra, milyen nagy párhuzam van a magyar költők és a jelenlegi alter-zenészek között – folytatta Attila.
Az esten megszólalt például egy 30Y dal is, melyre Attila egy Pilinszky verset énekelt rá, így egy igazi eklektikus párhuzamosság jellemezte a zenei estet.
