A szabályozatlan Tisza és mellékfolyói, köztük a Hármas-Körös valaha szerteágazó vízrendszerét számos lassú folyású és állóvíz (morotva, tó, mellékág) alkotta. Ennek az egykori vízi világnak része volt egy fajgazdag vízi növényzet, melynek mai hírmondói közé tartozik két szép védett, rögzült hínárfajunk, a vízi tündérfátyol és a fehér tündérrózsa. Mindkét fajjal találkozhatunk a Hármas-Körös mentett és mentetlen oldali természetes állóvizeiben is.
A tündérfátyol a tápanyagban gazdag, sekély, napsütötte, átmelegedő vizeket kedveli. Ahol jól érzi magát, ott kerekeded, szíves vállú levelei gyorsan elborítják a vízfelszínt. Közülük emelkednek a víz fölé rojtos szélű, ötcimpájú, lapos tölcsér alakú, sárga virágai, melyekben egészen a vizek őszi lehűléséig gyönyörködhetünk.
A fehér tündérrózsa a jóval mélyebb és hűvösebb vizekben is tenyészik, többek között a Szarvasi-Holt-Körösben. Fényes zöld, kerekded levelei között, a vízszínen lebegő, nagy, rózsaszerű, fehér virágát sárga porzói színesítik. A virágok sajátossága, hogy napnyugta után összecsukódnak szirmaik, s egészen a következő napkeltéig úgy is maradnak.
Mindkét faj a többi hínárnövényhez hasonlóan, a hideg idők beálltával a víz alá süllyed, hogy az iszapban kitelelve várja az új tavaszt.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
