A szokásosnál korábban kezdett virágzásba a Körös-Maros Nemzeti Park szikes pusztáin a védett erdélyi útifű.
Ez a fehér füzérvirágzatú növény általában május-júniusban bontja szirmait. Ha csapadékos az ősz, akkor szeptember-októberben másodvirágzás is előfordul. A szikes gyepekhez, ürmös, padkás szikesek növényvilágához kötődik. A Tiszántúlon gyakori faj, a Körös-Maros Nemzeti Parkban is majdnem mindenütt fellelhető.
Mivel a kedvező termőhelyeken több milliós tőszámban is előfordul, ezért virágzáskor hófehér lepelként borítja be a gyepeket. Ilyen szép látványban lehet most részük például azoknak, akik ellátogatnak a Kígyósi-pusztára.
Ezt a növényfajt a XIX. században írta le egy porosz származású botanikus Erdélyben, a Torda környéki sós talajokon, innen származik a neve is. Később Magyarországon, az Alföldön is megtalálták, s ma már ismerik a Román-alföldről és a Fekete-tenger környékéről is.
