Vajon a jó hangulathoz elég, ha egy program neve elé szúrjuk, hogy retro? Úgy tűnik. Mindenestere valóban egy nagyon bájos társaság fogadott a véradáson, mindenkinek fülig ért a szája. És még az sem volt zavaró, hogy szombat van. Akik pedig vérüket adták a leendő rászorultaknak, azok sör-virsli kombóval távoztak.
Ne félj, Viktor, a nővérke a barátod! – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Ha már nosztalgiáztunk, a kamuti Darányi István elmondta, hogy ő katona kora óta ad vért. Először tetszett neki, hogy két nap jutiszabit kap érte, azt követően már végképp érdek nélkül több mint harmincszor segített. – Én ’93-ban szereltem le, de félek a tű(z)től – tettem hozzá –; mire az egyik asszisztens hölgy rávágta, „Én pedig 1993-ban születtem”. Majd mindannyian egyetértünk abban, hogy jó év volt a '93-as.
– Azért is segítek, mert sosem tudhatom, hogy én mikor szorulok rá – de ezt már a csabai Krizsán László mondta, aki szintén, az utóbbi három évtized óta már több mint harmincszoros véradó. Viktor pedig Csorvásról érkezett a belvárosban zajló kerékpárversenyre roadolni, azaz hangfalakat pakolni, majd amikor megtudta, hogy a szomszédban véradás van, sőt, retro, nyomban eljött.
Galéria
Közben az egyik monitoron a Modern Talking 1985-ös „Yamahája” (You're My Heart, You're My Soul) szólt. Eszembe jutottak a vasárnap esti videodiszkók a Vasutasban. Ilyenkor Gyebnár Józsi, a lemezlovas 18 és 20 óra között VHS-kazettákról mozit vetített – többek között ott láttam először a Terminátort –, majd 20-tól kezdődött a densz.
A dizsit Gyebus mindig úgy vezette fel, hogy „Kellemes csókolózást kívánok!”. Ettől függetlenül a hátsó udvarban, a Lencsési és a Kazinczy lakótelep vadjai olykor egymás állkapcsait hajlítgatták – persze nők miatt.
Thomasszal – Fotó: Such Tamás / behir.hu
