Az országos vásárok bírtak a legnagyobb jelentőséggel, amelyet egyházi vagy világi birtokos szerezhetett magának, és csakis az uralkodó kiváltsága volt e jogot adományozni. A XIII. századra alakult ki, hogy az országos vásár – amelyet kezdetben vasárnapon, „vásár napon” tartottak – több napra tolódott ki, és általában valamilyen jeles dátumhoz kapcsolódott (az 1848. március 15-i forradalom kapcsán például megemlítik, hogy azért voltak sokan Pesten, mert a március 17-i József-napi vásárra érkeztek többen).
A török uralom után jelentős mozgás indult meg a kereskedelemben, és nem csupán a helyi falvak, közösségek, de a messziről jött görög, macedón, izraelita, szerb és örmény kereskedők is megjelentek portékáikkal egy-egy sokadalomban. A XVIII. században jellemzően vásárszabadalmakat adtak egy-egy településnek – főleg mező- és szabad királyi városnak, melyek nem álltak földesúri függésben. E vásárszabadalmak alapján vásárrendtartások készültek, s ennek megfelelően szabályozták, hogy a vásáron kik vehetnek részt, pontosan hol kell felállítaniuk sátraikat, és mennyi helypénzt kell fizetniük. Több helyen vásárbírót is választottak a munkálatok levezénylésére, de Békéscsabán a járási szolgabíró feladata volt a vásárok rendjének biztosítása.
Ahogy a szállítás mind könnyebbé vált, köszönhetően a vasút megjelenésének, és megindultak a mezővárosok az urbanizáció útján (szállodák épültek, kávéházak, kövezett utak létesültek), az infrastruktúra fejlődése a szolgáltatások fejlődését is magával hozta (gyógyszertárak, finom kelmék, legújabb divat szerinti öltözékek szaküzletei, optikai szaküzlet, vaskereskedés, déli- és gyarmatáruk boltja, stb. létesültek), és ez mind inkább vonzóbbá lett a kereskedők számára. Így pedig egy város is könnyebben kért és kapott lehetőséget heti vagy országos vásár tartására, mint ahogy Békéscsaba is 1879-ben.
A heti vásárok helyi és regionális szinten voltak jelentősek, amelyet inkább a piac szóval illettek. A települések központjában, vagy a templom tőszomszédságában megrendezett egynapos eseményen élelmiszert, mindennapi használati tárgyakat és egyéb iparcikkeket is lehetett venni. De ilyenkor az éléskamra feltöltésére is kínálkozott alkalom.
Szalay Ágnes
