Az egyik legnagyobb amerikai filmstúdió, a Warner Brothers bejelentette, hogy több 2021-es mozifilmjét a saját streamingszolgáltatójánál a premierrel egyidőben teszi közzé. Ez többek között a Dűnét és a Mátrix 4-et is érinti, vagyis olyan blockbustereket, amelyeket hagyományosan a mozik vásznain tekintünk meg.
A Warner részéről ez a lépés a szó szoros értelmében forradalmi volt, hiszen egyes szakmabeliek – köztük neves rendezők is – nekikezdtek a kaszák kiegyenesítésének. Mind Denis Villeneuve (Szárnyas fejvadász 2049, Sicario), az új Dűne adaptáció rendezője, mint Christopher Nolan (Eredet, A sötét lovag-trilógia), aki idén a Tenet című sci-fivel jelentkezett, hevesen tiltakozik a stúdió döntése ellen.
Bár a Warner döntése egyelőre csak az USA-t érinti, az eleddig példátlan döntés komoly következményekkel járhat a hagyományos mozis forgalmazás tekintetében. A témáról egy kedves barátommal, Varga Ákossal a Kortárs Online Film rovatának vezetőjével, az egyik haza tartalomszolgáltató munkatársával beszélgettem.
– Itt még csak az amerikai forgalmazásról beszélünk. Nálunk ez a döntés első körben annyit jelent majd, hogy torrenten sokkal hamarabb lesz elérhető jó minőségben egy adott blockbuster – jegyzi meg Ákos ironikusan. Hozzáteszi, hogy a mozikat sokszor siratták már: a tévé megjelenésénél, majd a kábelcsatornák miatt, de a mozi valahogy mindig kitartott.
Ákos elmondása szerint a mozik mint fórumok részéről is megoldási javaslatoknak kell születniük.
– Érdemes lenne onnan indítani, hogy manapság milyen hollywoodi stúdiófilmek készülnek. Egy olyan irányváltásra lenne szükség, mint amilyen Új-Hollywood volt. Az akkori reformok egyik példája az volt, hogy szerzői filmeket is engedtek elkészíteni, öntörvényű alkotókkal. Ezek már nem a kardozós, szandálos (valós műfaji besorolás - a szerk.) voltak, amelyek futószalagon készültek. Hasonló változásra lesz szükség, ha nem is teljesen megegyezőre.
Van még értelme a mozinak?
Beszélgetésünk során az is felmerült, hogy a mozi is csupán az egyik fóruma a filmnézésnek, még ha az egyik legrégebbi, mondhatni intézményesült formája is. Adott volt a kérdés, hogy ma mi szólhat a mozik létjogosultsága mellett?
– Sok néző számára valóban mindegy, hogy az adott tartalmat hol nézi meg: az okostelefon képernyőjén, esetleg laptopon. Én úgy látom, hogy a mozi eddig minden kihívóját legyőzte, amelyek a filmszínház meglátogatása ellenében az otthonmaradásra csábítottak – vélekedik Ákos. Mint mondja, a mozi mellett szólnak a külsőségek, a hely varázsa, illetve az, hogy közösségi élményt jelent, jóllehet ezek nehezen mérhető, az ő szóhasználatával élve "vadbölcsész" érvek.
– Teljesen más élmény, ha mondjuk ötvenen egyszerre nézitek és feltételezzük, hogy mindenki jól viselkedik, tehát értő közönségről van szó és nem ordító, csámcsogó telefonozókról – folytatja. Kiemeli, hogy ami mindenképp a mozi mellett szól, az a kép és hangminőség, amely egy átlag otthoni környezetben nem igazán reprodukálható.
A mostohagyermek
A pandémia már az első hullám idején is erőteljesen behatárolta a mozik "mozgásterét", ez pedig Ákos szerint sok egyéb területre is kihatott.
– Kicsit úgy érzem, mintha március óta elfeledkeztünk volna a mozikról. Ezzel együttjár, hogy elfeledkeztünk a filmforgalmazókról és a teljes szektorról, ami abból élt, hogy Magyarországon egy héten mondjuk százezer ember elzarándokolt egy adott alkotásra – summázza. Lakonikusan hozzáteszi, hogy bár más kulturális területeken voltak az adott szférára szabott korlátozások, a mozikat mostohán kezelték.
Azzal a kérdéssel kapcsolatban mindketten tanácstalanok voltunk, hogy vajon jövőre mi várható. A forgalmazók helyzete azért is nehéz, hiszen hiába terveznek be egy adott időpontra egy premiert, ezt egy kormányrendelet keresztülhúzhatja. Az is problémát jelent, ha nem tudják meg időben, mikorra "tisztul ki a levegő", így a beharangozás, a filmet megelőző kampány tervezése is akadályozott.
"Játszd újra!"
Ahogyan arról a behir.hu-n is beszámoltunk, nemrégiben elindult az első magyar streamingszolgáltató, ahol kizárólag magyar filmek tekinthetők meg a klasszikusoktól napjainkig. Adódott a kérdés, hogy a mozik számára túlélési stratégiát jelenthet-e az, ha régebbi, nagysikerú alkotásokat tűznek ismét műsorra. Szolgálhatnak-e alternatívaként ezek a régi, a köztudatba alaposan beágyazott filmsikerek a mai kor nagyköltségvetésű "filmszörnyeivel" szemben?
– Ez a jelenség ma is létezik, ez az úgynevezett utánjátszó mozi. De Budapesten is talán csak egy ilyenről tudok, nekik viszont működött: sokan beültek a Körhintára vagy például A keresztapára. Jó lenne, ha az ilyen utánjátszó mozik száma gyarapodna. Az is igaz, hogy mintha a pandémia kezdete óta az emberek félnének moziba járni. A nézőszámok arról árulkodtak, hogy amikor lehetett menni, akkor sem jelentek meg sokan – mondja Ákos bennfentesként. Hozzáteszi, hogy ez azt is jelentette, hogy több fontos, elismert film vérezhetett el így, amelyeket kisebb forgalmazók hoztak be az országba.
A közös mozizás persze sokaknál szűk keresztmetszet, hiszen ki akarna úgy filmet nézni, hogy a képsorokat chipset ropogtató és hangosan suttogó (Robert Redford beájulna) műértők festik alá. Arra jutottunk, hogy fontos a mozikultúra propagálása.
– Az iskolákban kellene kezdeni. Ha hangsúlyt fektetünk az értő olvasásra, akkor miért ne helyezhetnénk az értő nézésre is? – veti fel Ákos.
És tényleg! Miért ne fektethetnénk hangsúlyt az érző nézésre? És ha kellő értő néző gyűlik össze, az talán a hagyományos mozizást is megmentheti. Mert az vitán felül áll, hogy néző nélkül mozi még nem élte túl.
