– Történelem szakos bölcsész és közművelődési szakemberként működsz a platformon. Egyértelmű volt mindig, hogy ez leszel ha nagy leszel?
– Mindig is érdekelt a teremtett világ és benne az ember szerepe, helye és működése, ezért is hallgattam Egerben és Szegeden történelmet és hittant. A végzettségeimre csak mérföldkőként tekintek, úgy gondolom, alapvetően nem ezek határoznak meg. Szeretek emberekkel, s ezen belül is inkább a fiatalsággal foglalkozni. Felsőfokú tanulmányaimat követően hadtörténeti szakkört szerveztem a kondorosi felsős diákoknak, majd két évvel később, 2014-ben néhány lelkes fiatallal „belaktuk” a katolikus egyház tulajdonában álló, de már nem használt helyi iskolaépületet és elindult az Ifjúsági Műhely. Informális közösségként célunk a szabadidő hasznos eltöltésére irányuló programok megvalósítása volt, melynek szervezési, előkészítési folyamataiba szervesen bekapcsolódott a helyi ifjúság is. A kérdésedre visszakanyarodva számomra az volt egyértelmű, hogy fiatalokkal akarok foglalkozni és közösen dolgozni, ezt tettem korábban és ezt teszem most is – csak a keret más.
– Miért gondolkoztál el a munkahelyváltáson?
– 2013-tól kezdve közel hat évet dolgoztam a Nemzeti Művelődési Intézet Békés Megyei Igazgatóságánál módszertani referensként. Itt a közművelődési szakember végzettségemen kívül rengeteg tapasztalatot szereztem a megyei közművelődési feladatellátás területén, s megismertem a kulturális élet mozgatórugóit jelentő intézmények és civil szervezetek jó részét, ám ami talán a legfontosabb: olyan emberekkel volt alkalmam találkozni, akik meggyőződéssel végezték a munkájukat, akik mertek álmodni és abból nem felébredni – ez utóbbihoz kell igazán bátorság. 2019-ben lettem a kondorosi Dérczy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény vezetője közel egy éven keresztül, ám ekkor már kezdtem azt érezni, hogy a kulturális élet útján megtett hét év vándorlás alatt „elfáradtam”. Ekkor született kislányom, Léda, s úgy éreztem, hogy a családom érdekében váltanom kell, hogy „kipihenjem” magam, ezért egy békéscsabai építőipari cégnél helyezkedtem el. Talán merész döntés volt részemről, de utólag cseppet sem bánom. Az ott eltöltött másfél év alatt újrafogalmaztam a céljaimat és egy kicsit önmagamat is, hogy újra teljes szívvel végezhessem azt, amit szeretek. Ezek után a polgármesteri hivatal által meghirdetett ifjúsági referensi pályázatot egyfajta jelként értelmeztem jónási cethalam elhagyására.
– Milyen feladatai vannak egy ifjúságsegítő referensnek?
– Ahogyan én látom, ez formálisan egy kvázi közvetítői feladat a városi diákság és az őket segítő, képviselő szervezetek és a városvezetés között. Feladataim közé tartozik az önkormányzati támogatások koordinálása, a hatékony kommunikáció elősegítése, az ifjúság városi szintű kihívásainak feltárása, az ifjúsággal foglalkozó civil szervezetek munkájának segítése. Mindehhez elengedhetetlen, hogy magam is személyesen megismerkedjek a fenti szereplőkkel, a céljaikkal és motivációjukkal – itt kezdődik a munkám láthatatlanabb, nem formális része, ami szerintem legalább annyira fontos, mint a formális rész és éppen ettől válik egyedivé minden ifjúsági referens munkája, hiszen ebbe már önmagát, a saját énjét, hitét helyezi bele.
– Számítasz kihívásokra?
– Természetesen. Az ifjúsági szakterület velejárója a célcsoport dinamikus változása. A diákönkormányzatok és más szervezetek csillogó szemű fiataljai holnap már talán az ország másik felében koptatják az egyetemi padokat, s jönnek helyettük új arcok, új szemlélettel, új célokkal, ami az állandó frissesség mellett nyilvánvaló kihívásokat is generál. Emellett természetesen ott van a generációs különbség is. Köztem és a középiskolás fiatalok között meglévő közel húsz év differencia – ami persze csak nőni fog – arra ösztönöz, hogy évről évre megismerjem azt a világot (kulturális trendek, médiafogyasztási szokások, népszerű sportok, online játékok), ami körülveszi őket és ami hat rájuk. Ez csak úgy működik, ha az ember szívének egy szelete sosem nő fel igazán.
– Milyen feladatokat kaptál így az elején?
– Jelenleg a 2022-es ifjúsági pályázatok beérkezését várjuk, ezúton is felhívom a fiatalokkal foglalkozó szervezetek figyelmét a bekescsaba.hu honlapon szereplő felhívásra és az április 8-i beadási határidőre. Ezzel párhuzamosan zajlik az ifjúsági területen érintett szervezetek és intézmények tájékoztatási, egyeztetési fórumául szolgáló Ifjúsági Kerekasztal előkészítése, de próbálok több szervezethez és oktatási intézményhez is személyesen ellátogatni.
– Mit gondolsz igényli az ifjúság a segítséget? Nehéz nekik utat mutatni?
– Azt látom, hogy az ifjúság évről évre céltudatosabb – egyre jobban képes meghatározni önmagát és szerepét a világban. Az én feladatom az, hogy a saját tapasztalatommal segítsem őket ebben az érvényesülésben. Talán nem is igazi útmutatás ez, hanem egy permanens útkeresés. Nem nekik, hanem velük.
