A sarkantyús sármány az északi félteke tundráin fészkel. A telet a költőhelyétől délebbre tölti. Hazánk szikes pusztáin kis példányszámban, rendszeresen előforduló téli vendég. A Cserebökényi-pusztákon októbertől márciusig találkozhatunk vele. Többnyire csak egy-egy, vagy néhány példány kerül szem elé.
A sarkantyús sármányok gyakran csatlakoznak réti pityerekhez, mezei pacsirtákhoz, vagy nádi sármányokhoz. Dr. Bod Péter ornitológus az 1989-1996 közötti időszakban hat alkalommal látott 30 példány feletti csapatot a Cserebökényi-pusztákon. A legtöbbet 1990. november 15-én, ekkor 132 madarat figyelt meg.
Legutóbb 2020 decemberében láttunk egy 30 példányos csapatot. Legtöbbször a szikes puszták bárányparéjos, sziki ürmös területein találjuk meg őket. Szívesen fogyasztják a sziki üröm magját. A 15-25 cm-es fűben is rejtőzködve, táplálékot keresve kúsznak, mint az egerek. Hangjuk és viselkedésük jellegzetes, más énekesekhez társulva is együtt maradnak. Időnként nagyon bizalmasak, egészen közel engedik magukhoz a madármegfigyelőket. Máskor a sárgásbarna, fehéres-szürke téli tollruhájuk teljesen elrejti őket a szikes gyepen. Eltűnnek a fűben, vagy elrepülnek.
Az idei télen, november elején találtuk meg az első példányokat, majd több sikertelen próbálkozást követően ismét többször előkerültek a puszta titokzatos madarai.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
