Január hidegebb napjaiban a vizes élőhelyek, a Csikóspusztai-tó, a Nagy-Zsombék, a csatornák és a mélyebb vízfoltok is mindenütt befagytak, ezért a vízimadarak eltűntek a térségből. A puszták elcsendesedtek, csupán néhány kékes rétihéja, egerészölyv és gatyás ölyv kutatott táplálék után.
A szántókon, gyepeken és a Maros árterében is fel-feltűnnek a legkitartóbb énekesmadarak – tengelicek, sordélyok, zöldikék, fenyőrigók –, kisebb csapatai.
A Maros mellett a rétisasok már fészkeiket tatarozzák, készülnek a februári tojásrakásra. A folyó nem fagyott be. A homokzátonyok, kis szigetek tetején itt-ott még megmaradt a hó, ez különlegessé teszi a Maros látképét.
A térség településein és a lakott tanyák környékén gyakran találkozni egy szép, narancssárgás színű téli vendéggel, a fenyőpinttyel. Ezek a verébnél valamivel nagyobb testű madarak elsősorban a házak kertjébe kihelyezett madáretetők környékén bukkannak fel, élelmet keresve. Jellemzően kisebb, néhány tucatnyi példányból álló csapatokban mozognak. Csak február végéig vendégeskednek nálunk, utána útra kelnek északi költőhelyeik felé.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
