A Kis-Sárréten van hazánk egyik legfontosabb vízimadár-vonuló és telelőterülete. Ez többek között annak is köszönhető, hogy kiterjedt vizes élőhelyek találhatók a térségben, elsősorban a Biharugrai- és a Begécsi halastavak, a környező mocsarak, valamint egyéb vizes élőhelyek. Ezek az élőhelyek az igen jelentős vadlúdtömegek mellett évről évre nagyszámú récének is pihenő- és táplálkozóterületet biztosítanak. A récék egy része télen is kitart. Nincs ez másként jelenleg sem, hiszen mintegy 9500 példány tartózkodik ott. Igen nagy a sokszínűség is, a legnagyobb tömeget szokás szerint a tőkés récék adják, számuk mintegy 5000 példány. Csörgő récéből is több mint 2000 példány került elő, de a kanalas récék száma is 1700 körül mozog. Kisebb számban előfordulnak még kendermagos, fütyülő, nyílfarkú, kontyos, barát- és kercerécék is. Nemrég megjelent egy hazánkban ritka faj, a jegesréce is. Ahogy egyre jobban belemegyünk a télbe, úgy a récék, különösen a gácsérok színe egyre pompásabb, és a tél végére már teljes nászruhában díszlenek.
A Kígyósi-pusztán novemberben esett ugyan 40-45 mm csapadék, de még így is mintegy 150 mm hiányzik a talajból. Csak kisebb pocsolyák vannak, nagyobb vízállások nincsenek, így bár a nyugalom, a zavartalanság biztosított, a terület mégsem alkalmas a vízimadarak hosszabb tartózkodásához. Récék egyáltalán nincsenek a térségben. Vadludakból is csak néhány tucatnyi nyári ludat látunk, amelyek valószínűleg a Békéscsaba és Gyula környéki bányatavakról, halastavakról járnak táplálkozni az itteni, helyenként sarjadó, zöldellő pusztára. A jobb években, amikor nagy kiterjedésű vízállások vannak a Kígyósi-pusztán, akkor 6-7 ezer vadludat is látni errefelé. Északi ludak egyelőre csak átrepültek, nem szálltak le.
A Cserebökényi pusztákon több éve szárazság van. Idén is gyengék a gyepek és nincsenek pusztai vízállások. Éppen ezért egyelőre csak átvonuló nagy lilik, nyári lúd és récecsapatokat figyeltünk meg.
A kardoskúti Fehér-tó térségében november 3-án látták meg az átrepülő nagy lilikek első csapatait. November közepétől azonban már éjszakáznak is a Fehér-tavon és még nagyobb számban a Kisbogárzói-tavon. Eddig 550 volt a legnépesebb csapat, de ha növekszik a víz mennyisége, akkor ez a szám is várhatóan emelkedik majd. Csörgő récékből a Bogárzói-tavon az eddig megfigyelt legnagyobb egyedszám 320 volt, tőkés récéből 190-et, fütyülő récéből pedig 170-et számoltunk. A Fehér-tavon viszont csak néhány példányos tőkés, fütyülő és csörgő réce csapatok vannak. Úgy tűnik számukra egyelőre vonzóbb a kisebb, de mélyebb vizű Kisbogárzói-tó. Az aranylilék száma már meghaladta a százat, és több mint ötszáz bíbic is tartózkodik a Fehér-tó térségében.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákra a vadludak első, jelentősebb csapatai a szokásosnál később, csak november közepe táján érkeztek meg. Ennek oka az, hogy a Kenderesszigeti-halastavakon a lehalászás után most később lett feltöltve a vadludak által használt tó. A többi vizes terület, például a Hortobágy-Berettyó kiöntései, illetve a kiritói vizes élőhely-rekonstrukció túl zártnak tűnik az ő éjjelezésük szempontjából. Jelenleg mintegy 1500-2000 nagy lilik használja rendszeresen a halastavakat nappali ivásra, fürdésre, illetve éjszakázásra. A Hortobágy-Berettyó kiöntésein elsősorban a tőkés és csörgő récék több százas csapatai koncentrálódnak. A Kiritói-éren szintén vannak tőkés és csörgő récék, számuk 500-1000 példány között mozog. Alkalmanként kisebb bíbiccsapatok és a darvak utolsó csapatai vonulnak át a területen.
A Csanádi pusztákon több, nagy kiterjedésű, sekély vizű pusztai mocsár is található, melyek télidőben akár több ezres vadlúd és récecsapatoknak szolgálnak ideális pihenőhelyül. Az idei rendkívül száraz nyári-őszi időszak következtében azonban, ezek a vizes élőhelyek teljesen kiszáradtak, és decemberig sem tudott összegyűlni bennük víz, így a vízimadarak tömegei is elmaradtak. Jobbára csak átrepülőben lehet látni vadlúd-csapatokat, récék pedig egyáltalán nem tartózkodnak a puszták térségében.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
