Téglába vésve próbálta megüzenni a gádorosi hadifogoly, hogy még él

2019. szeptember 11. 14:17 | Varga Diána

Szívszorító üzenetet őriz a Készenléti Rendőrség budapesti, Kerepesi úti laktanyájának egyik téglája.

A Budapest téglái nevű Facebook oldalon tűnt fel a napokban az a tégla, amelyre egy gádorosi származású férfi véste rá nevét és lakhelyét 1945-ben. Az üzenet ennél szívszorítóbb adatokat is tartalmaz: a Békés megyei Gádorosról származó Lazanyecz János hadifogoly volt és a tégla segítségével igyekezett tudatni szeretteivel, illetve az utókorral azt, hogy még életben van.

Budapesten, a Kerepes úton található egykori Ferenc József lovassági laktanya falaiban – melyet ma már a Készenléti Rendőrség használ – nem egy olyan téglát találni, melyre a "málenkij robotra", magyarul kis munkára hurcolt hadifoglyok vésték neveiket, üzeneteiket, ugyanis a szovjetek többek közt ide gyűjtötték azokat, akiket később elhurcoltak.


A II. világháborúban és azt követően több százezer magyar civil esett szovjet fogságba és került a Szovjetunióba, ahol az elsődleges cél a háborúban elpusztított ország újjáépítése volt. Miután a Vörös Hadsereg Magyarországra érkezett, hadifogolygyűjtő-táborok jöttek létre, ahonnan a foglyokat folyamatosan bevagonírozták, majd a Szovjetunió különböző területeire, "málenkij robotra" szállítottak. 


A fotót készítő Budapest téglái oldal adminisztrátorának, a svájci születésű, de magyar származású, a fővárosban élő Vincent Baumgartnernek sikerült felvennie a kapcsolatot az 1919-ben született Lazanyecz János unokájával, aki arról tájékoztatott, hogy a szovjetek 1945-ben ejtették fogságba nagyapját. A férfi összesen 7 évet töltött Szibériában, ahonnan csontsoványra fogyva, betegen érkezett haza. Később elmondta, hogy az elhurcoltak embertelen körülmények közt éltek. Visszaemlékezése szerint volt, hogy olyan levest kellett enniük, ami krumplihéjból és feldarabolt nadrágszíjból készült. Feleségének, Juliannának megüzenték férje halálhírét, de ő mindig is úgy érezte, hogy párja még életben van. Mint később kiderült, igaza volt, Jánosnak sikerült hazajutnia részben szekéren, részben gyalog. A férfi 97 évesen, 2016-ban hunyt el – unokája tájékoztatása szerint halála előtt még aktív életet élt: biciklizett, borbélyhoz járt –, Juliannával boldog házasságban éltek, elválaszthatatlanok voltak.

 

További programok »

Itthon

FEL