– Akárcsak az újság, a Lencsési Közösségi Ház is idén lesz 30 éves. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
– A Lencséi Közösségi Ház 1991. június 1-jén kezdte meg a működését, én pályázat útján lettem a vezetője. Már a vezetői pályázatomban megfogalmaztam azokat a célokat, amelyeket aztán igyekeztünk megvalósítani. Fontos volt a kis közösségek működtetése, a képzések, tanfolyamok indítása és a nagyobb tömegeket vonzó rendezvények szervezése is. Mivel rendkívül korlátozottak voltak az anyagi lehetőségeink, nagy segítség volt, hogy a Heti Mérlegben térítésmentesen jelenhettek meg a programjaink. Itt is meghirdettük például a baba-mama klub megalakulását, a jóga tanfolyamunk indítását, a kertbarátkör megalakulását… Nyilván, ahogy az idő haladt előre a közösségi ház és az újság tevékenysége is terebélyesedett, formálódott. Intézményünk két bővítésen is átesett, míg 1991-ben 150 négyzetméteres volt az épület, ma már 350, és a feltételeink is minden tekintetben kedvezőbbek.
– Ön 1994-től 25 éven át volt a közgyűlés tagja, most bizottsági kültag. A testületben a média támogatásáról is döntött.
– Azt az elvet vallottam, hogy virágozzék minden virág. A polgároknak joguk van ahhoz, hogy hiteles információkhoz jussanak az ország és a város ügyeiről, eseményeiről. E tekintetben jó, ha minél több helyről érkezik tájékoztatás. Amikor képviselő lettem, nem sokkal utána kezdődött el például a közgyűlések élő közvetítése. Egyébként folyamatosan kiálltam a média minden platformjának támogatása mellett, támogattam a Békéscsabai Médiacentrum létrejöttét is.
– Volt-e olyan írás, tudósítás az elmúlt évtizedekben, ami különösen fontos volt önnek?
– A Mérlegben – és a helyi sajtóban – mindig korrektül beszámoltak az általam tartott tájékoztatókról, tudósítottak az aktuális eseményekről. Fontosak számomra a nagy történelmi évfordulók, 1996-ban volt a millecentenárium, 1998-ban pedig a forradalom és szabadságharc 150. évfordulója. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a megemlékezéssel foglalkozó bizottságok munkáját összefoghattam. A Heti Mérleg az események beharangozásában és a tudósításokban is élen járt. Van egy olyan momentum, ami szintén fontos volt nekem. Az országban talán az elsők voltunk – és ebben volt némi szerepem –, hogy 1996-tól, egy helyi rendellettel november 1-jét a hősök és mártírok emléknapjává nyilvánítottuk. Az első ilyen alkalmon, a Hősök temetőjében én mondhattam beszédet, amelyről a Heti Mérleg a címlapon számolt be – ez egy szívemhez közelálló emlék.
