– Békéscsabán jártam középiskolába, a ruhaipariba, és város a szívem közepén maradt egy ilyen kis ékszerdoboznak, ide nagyon nagyon szeretek jönni. Márcsak azért is, mert elképesztően jó hangulatú volt az a középiskola. Kollégista voltam és nagyon szerettem itt lenni. Valahogy a város rendezvényei, a hangulata, az évszakok változtozása itt a vízparton, meg minden más, ami Békéscsabához köthető, annyira beette magát a szívembe, hogy éppen azt fogalmaztam meg magamban, ha egyszer nyugdíjas leszek vissza akarok ide jönni. Igazából itt kezdtem a média-pályafutásomaat a városi televízonál 17-18 évvel ezelőtt. Pesten először televízióztam, aztán a magazinos világba merültem bele és aztán jöttek csak a regények, amiket írok.
– Újságíróként is volt ilyen jellegű irányultságod és az újságírásból nőtte ki magát a regényírás. Tulajdonképpen hogyan jött az első regény gondolata?
– Rengeteg interjút készítettem újságíróként művészekkel, közéleti személyéségekkel. Mindig az volt a nagy sztori, amit úgy mondtak el, hogy ezt ne írd meg. Ez a sok történet gyűlt és gyűlt bennem és egy idő utána összeállt egy ilyen fikciós történetté. Az első könyvem a “Smink nélkül” című regény egy televíziós tehetségkutató kulisszái mögött zajló szerelemi bűnügyi történet, amit egyébként idén a tízéves évfordulóra – mert pont 10 éve jelent meg az első kötet – felújítottam átírtam, átdolgoztam és kijavítottam. Ez a “Lilla titka”.
– Tudható, hogy a regényeidben azért egyrészről a romantika, másrészt pedig komoly lélektan is szerepel. Ez hogyan jelenik meg a regényeidben és más terrületeken, ahol egyébként működsz és megjelensz és előadásokat tartasz? beszélünk?
– Engem nagyon-nagyon érdekel a lélektan, ha nem újságíró író lennék, akkor valószínűleg pszhichológus. Az életemben az újságírói vonal egy részét a mai napig a pszihológiai cikkek és interjúk készítése teszi ki. Magam is nagyon sok önismereti kurzuson részt vettem. Meg tudok birkózni az engem ért traumákkal különösebb külső segítség nélkül. Traumák és ártalmak mindig vannak, ahogy éljük az életünket, és az én lélektani regényeim arra hivatottak, hogy dramaturgiai cselekménybe ágyazva segítsenek az olvasónak felismerni mondjuk olyan káros párkapcsolati mintákat, vagy olyan személyiségjegyeket, amelyek arra utalnak, hogy nem a megfelelő helyen vannak, nem a megfelelő kapcsolatban élnek. Sokszor ezeket nem is olyan könnyű megismerni. Regénybe ágyazva, konkrét szituációkon keresztül megmutatva ezt, szerintem sokkal érthetőbbé válik minden. A lélektani regényt szívesebben elolvassa az ember, mint a nyers lélektani szakszöveget és pszichológiai szakkönyveket.
– Úgymond fikciós regényről beszélünk, de mindegyiknek komoly története, alapja volt, és valós eseményeken alapul. Ezekben a történetekben egy kicsit magára ismer az ember. Beszéltél arról is, hogy előadásokat is tartottál, mit lehet ezekről tudni?
– Rendhagyó irodalmi órákat, pszichológiai motivációs előadásokat is szoktam tartani. Békéscsabán a Zwackban és a a Közgében tartottam egy-egy rendhagyó irodalomórát. Ezek kevéssé az irodalomról szóltak, inkább motivációs céljuk volt. Gyakorlatilag az én történetemmel keresztül szeretném megmutatni, hogyan lehet nem a nulláról, hanem akár mínusz tízről is sikeres életpályát felépíteni. Én egy nagyon nehéz sorsú családból származom, piciny kis faluból indultam az utamra, nehéz családi körülmények közül. Volt egy depressziós anyukám, egy alkoholista apukám és rengeteg sok trauma ért gyermekkoromban. Szerintem senki nem gondolta volna rólam, hogy belőlem bármi is lesz. Szerintem az akkori általános iskolai tanáraim azt gondolták, hogy ez a gyerek biztos el fog kallódni és mondjuk 30 évesen valamilyen drogtanyán végzi, túladagolással. Szerencsére nem ez történt. Azokat a megküzdési módszereimet szeretném átadni ezeken a motivációs előadásokon, amik segítettek a traumáimat feldolgozni, és tovább löktek, hogy ne a rossz irányt válasszam hanem a jót, és előre haladjak az életben.
– Tulajdon képpen nagyon leegyszerűsítve, a regényeidben, könyveidben is folyamatosan arra törekszel, hogy valami olyat adj át az olvasóidnak, ami akár menekülési pont is lehet?
– Abszolút. A “Lilla titka” is a saját menekülésem, megküzdési megoldásom eredménye. Most volt ez a karantén helyzet, bizony én is nagyon sok munkámtól elestem az első félévben. Egyrészt féltem persze én is a betegségtől, aztán attól is, hogy talán soha nem áll helyre a világ, akkor miből fogok megélni? Előjöttek az egzitenciális szorongások is. Aztán egy ponton túl azt mondtam, hogy amit eddig tettem, azt miért ne tehetném új köntösbe bújtatatva? A kreatív írás kurzusaimat átvittem az online térbe, végre előhalásztam ennek a könyvemnek a régi kéziratát és átdolgoztam. Már régen várt a fiókban, tudtam hogy egyszer meg akarom csinálni és ez olyannyira új utakat nyitott az életemben, hogy életemben először nem fordultam kiadóhoz, hanem magán kiadásban jelentettem meg ezt a könyvet. Minden olyan benne, rajta, ahogy nekem tetszik, ahogy én szeretném. Az egész út a könyv megjelenéséig nagyon-nagyon szabad és boldogságos volt, és igazából ebből ezer példány készült. Nem kerül majd könyvesboltba, és az a titkos vágyam, hogy mind az ezer darabot névre szólóan dedikáljam az olvasóknak. Egészen jól haladok, mert az elmúlt két hétben több száz könyvet írtam alá névre szólóan.
-400x225.jpg)
