Bojczán Istvánhoz, a teátrum műszaki csoportvezetőjéhez most Nánási-Veselényi Orsolya, a színház művésze is csatlakozott, akivel közösen vezették át az épület történelmén a közönséget.
Az érkező történelemre éhes közönséget számolniuk is kellett, ugyanis a vigadóba belépő harmincötödik néző a színházbarangolás kétezredik látogatója. Neki ajándékot nyújtottak át.
Nánási-Veselényi Orsolya több korábbi feljegyzésből is felolvasott az előadás elején, melyek között Dariday Róberttől, a színház örökös tagjától is idézett, akit a nyáron veszített el a teátrum. Orsolya a hetvenéves társulat alakulását is bemutatta, olyan karaktereket belefűzve, mint Tomanek Gábor, aki a mai napig a színház kötelékében munkálkodik.
A színész idézett Bencs Sándortól is, kinek neve alatt ez állt az egyik korabeli szóróanyagban: – Gyermekkori vágyam, hogy „Thália templomába” egyszer ne a főbejáraton, hanem a portán közlekedhessek nap mint nap. Békéscsaba bizalmat szavazott nekem, s én igyekszem majd bizonyítani, hogy nem vagyok háládatlan természetű – emelte ki Orsolya, mint az egyik kedvenc fellelt korlenyomatát.
Bojczán István a már mondhatni megszokott tudástárát hozta közönsége elé. A várost és a teátrumot feltáró szövegében sok fontos név feltűnt, mint például Krecsányi Ignác a színház első igazgatója, vagy például Sztraka Ernő, aki a vigarda építését városi mérnökként kísérte végig. Majd megtudtuk, hogy Bartók Béla hat csabai előadásából az első és utolsó fellépése is a színház falai között történt, a zenész emlékét Vozár M. Krisztián zongorán is megidézte.
Galéria
