A mozi és a könnyűzenei koncertek felbukkanása, berobbanása óta a figyelem elkezdett elterelődni a színházról. Mivel kevesebben jártak, egyre kevesebben voltak tisztában a helyes viselkedés, azaz a színházi etikett szabályaival is. Mindenki megnyugtatására jegyzem meg azonban, semmi sem annyira szürke és poros, mint amilyennek az valójában látszik.
Megérkezés
Az aula a Péter és Pál Lustaországban című meseoperett premierjén (Fotó: Békéscsabai Jókai Színház)
Amikor belépünk a színház főbejáratán az előtérbe, azaz az aulába, akkor a színház jegyszedő hölgyei és urai készségesen jelzik, hogy mutassuk meg nekik a jegyünket, ami alapján elkalauzolnak bennünket az általunk megvásárolt helyre. Ezt követően a ruhatárban dolgozóknak adhatjuk le kabátjainkat és táskáinkat, ugyanis így sokkal kényelmesebben ülhetünk be az előadásra.
A nézőtér
Péter és Pál Lustaországban premier (Fotó: Békéscsabai Jókai Színház)
Amint elfoglaljuk a helyünket, gondoskodjunk róla, hogy telefonunk mindenképpen legyen néma, vagy kikapcsolt állapotban, de az is ugyanannyira megfelel, ha repülő üzemmódba helyezzük készülékünket. Ez a lépés nagyon fontos, mert nem csak a színészt, de a többi nézőt is megzavarhatja, és mi is kizökkenhetünk az éppen bemutatott történetből. Nem árt tehát, ha többször ellenőrizzük, hogy mindent megtettünk-e az ügy érdekében. A legtöbb színházban erre egyébként külön figyelmeztető is elhangzik az előadás előtt, így ha előtte elfelejtettük, még akkor is van lehetőségünk pótolni.
A következő fontos dolog a kényelem, amihez nagyban hozzájárul, hogy hogy és mint látunk rá a színpadra, hiszen ettől is függ, hogy mennyire élvezzük majd az előadást. Ez elsősorban a gyerekeknél gyakori probléma, de erre is van megoldás, hiszen a ruhatár dolgozóitól lehet kérni ülésmagasító párnákat, amivel jobb rálátásuk lehet a színpadra.
Az előadás
Elfoglaltuk a helyünket, a teló is rendben van és most már látunk is, így kezdődhet az előadás. Bár itt is ülünk és figyelünk, mint otthon a tv előtt vagy a moziban, de bármilyen izgalmas is a történet, bármennyire is jól esne egy csomag popcorn, keksz, vagy csipsz egy jó hideg kólával, ennek bizony nem itt és nem ekkor van az ideje. Nasizni színházi előadás közben az majdnem olyan, mintha ugyanezt tennénk miközben a tanárnéni a tanórán tanítja az éppen aktuális anyagot. Tiszteletlenség, mert a cukorkás, kekszes, csipszes zacskó csörgése, a hangos nyammogás és ropogtatás mind-mind zavarja a környezetet és a színpadon dolgozókat is. Jó tanács: ha tudjuk, hogy színházba megyünk, osszuk be az időnket úgy, hogy tudjunk előtte rendesen enni és inni így elkerülhetjük az efféle kellemetlenségeket. Ha viszont végképp nincs más választásunk, várjuk meg a szünetet és a büfében biztosan találunk majd valami kedvünkre valót.
Illusztráció (forrás: pixabay.com)
Ne beszélgess és telefonozz, nincs annál idegesítőbb, amikor az ember szeretne figyelni az előadásra, de mellette folyamatosan csacsognak és beszélgetnek. Egy színházi produkció nem egyenlő a sétáló utcai kávéházzal, vagy az iskolai büfével, ahol összegyűlünk megbeszélni, hogy Petike kivel verekedett össze szünetben. Épp úgy, mint egy iskolai órán, itt sem szép dolog “pletyizni” vagy véleményezni az éppen folyó előadást. Két felvonásos darab esetében erre van kijelölt szünet, minden más esetben ez ráér az előadás vége után. Ugyanez vonatkozik a telefonos chatelésre, beszélgetésre és játékra is. Ha valaki éppen akkor keres, és az előzetes felhívás ellenére sem halkítottuk le készülékünket, ne súlyosbítsuk saját heyzetünket azzal, hogy még fel is vesszük, mert az sokszor végtelenül kellemetlen helyzeteket szülhet, mind a színészeknek, mind nézőtársainknak.
Ugye milyen csodaszép az a fénysugár a jótündér fölött? Na hát azt sem látnánk füst nélkül (Fotó: Nyári Attila / A-Team)
A “füst” nem bánt, ártalmatlan látványelem csupán, ha nem lenne egy-egy előadásban füst, a szebbnél-szebb színes fények nem látszódnának olyan jól, így pedig az előadások és mesék sem nézhetnének ki olyan nagyon szuperül. Biztos mindenki találkozott már azzal a pici eszközzel, amit párásítónak hívnak és nagyon sűrű, hűvös vízgőzt fúj ki, amit mi füstnek látunk. Nos a színpadi füst ugyanez, csak sokkal nagyobban, hiszen sokkal nagyobb teret kell vele ellátni. Ha legközelebb tehát füstöt látsz, ne ijedj meg, és ne kezdj önkéntelen köhögésbe, mert teljesen ártalmatlan.
Amit kötelező!
Most hogy túl vagyunk a nehéz, unalmas és száraz részén, jöhet a móka! A színház ugyanis, nemcsak szabályokból, de végtelen nevetésből és kalandból is áll, hiszen az egyik fő feladata, hogy szórakoztasson minket. Ha a színpadon valami olyan vicces, humoros dolog történik – például éppen fenékre esik a főszereplő a színpad közepén – akkor nevetni ér, sőt, kötelező! Innen tudják a színészek, hogy amit csinálnak, az tetszik nekünk, ez pedig hatalmas örömmel tölti el a szívüket, szóval nevessetek sokat! Ez persze minden egyéb reakcióra igaz, engedjük, hogy az előadás hatással legyen az érzéseinkre.
Segíts, ha arra kérnek! Sokszor van hogy egy mesehős a mi véleményünket kérheti, sőt, van hogy nekünk kell kitalálni a megoldást. Ilyenkor merjünk jelentkezni és segíteni, hiszen számítanak ránk.
Az előadás vége
A taps a színész és az előadás jutalmazása. Ha tetszett, amit láttál és élvezted az előadást, akkor tapsolj, ahogy jól esik. Sok külföldi színhházzal ellentétben nálunk van egy olyan szokás, hogy közös ritmusra tapsolunk, ami fokozatosan egyre gyorsabb és gyorsabb lesz. Egyszer majd figyeljétek meg, és próbáljátok ki, jó móka lesz!
Az alábbi videóban a színházas kispajtások bemutatják nektek mindezt gyakorlatban is. A videóért köszönet a Békéscsabai Jókai Színháznak:
