Valburga, másként Walpurgis (710-779) angolszász királylány volt, majd bencés apátasszony. Bonifáccal együtt részt vett a németek megtérítésben. Ereklyéit Eichstätt városában őrzik.
Egy 19. századi szerző így írt erről: "Szent Valburga holtteteme, nyomban halála után rendkívül kellemes illatot árasztott, mely a jelenlevőket kimondhatatlan gyönyörrel tölté el… A szent tetem máig Eichstadtban őriztetik, s mellcsontjából ma is csodás olaj ömlik, melynek ájtatos használata számtalan betegnek visszaadta elöbbeni egészségét.” (Vogel: Szentek élete; Kalocsa, 1866).
Apátbottal, illetőleg három kalásszal szokták ábrázolni Valburgát, akit II. Hadrián pápa avatott szentté 870. május 1-jén. Valburgát a pestistől, a köhögéstől és a veszettségtől megvédő szentként tisztelték. Tiszteletét a török hódoltság után németajkú betelepülő katolikusok erősítették meg. Mivel május elsején avatták szentté, így a Walpurgis-éji (április 30-ai) boszorkánytűz szokások ma is elterjedtek német területeken.
A Walpurgis-éj érdekessége, hogy a tűzrakáson kívül csak fáklyákkal világítottak, villanyfény használata tilos volt. Mindez párhuzamba állítható a mai fáklyás felvonulásokkal is. A boszorkánytüzeket Goethe 1808-ban megjelent Faustja tette ismét népszerűvé.
A májusfát erdőben vágták a legények, hogy Walpurgis éjszakájára a kiszemelt lány, a kedves ajtaja elé állítsák. A fát különböző szalagokkal, virágokkal díszítették. A termékenységet szimbolizálja a mai napig.
Békéscsaba Megyei Jogú Város Német Nemzetiségi Önkormányzata
