"Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma KÉT FŐ!" – mondta Hofi Géza anno. Hofiban az a jó, hogy amit anno mondott, annak nagy része ma is igaz. Sajnos ez a mondata is igaz, sőt, talán hatványozottan az. Aztán megintcsak "anno kell mennünk" ha tudni akarjuk, hogy mi illik. Fejér István Tudni illik, hogy mi illik című kötete (és a korábbi tévéműsor) szórakoztatóan, de alaposan mutatta be a legalapvetőbb, mondhatni közhelynek számító tudnivalókat. Hát, ez is régen volt...
A koronavírus-járvány talán mindannyiunkat megviselte. Megtanultuk – már aki –, hogy maszkban lépünk be a boltokba, üzletekbe, ahogy azt is megtanultuk – már aki –, hogy megtartjuk a távolságot. A szomorú az, hogy ehhez egy vírus kellett. Mert ugye bunkóságnak vesszük, ha valaki a vállunk felett zavartalanul beleolvas az újságba, amelyből mi is zavartalanul szeretnénk kinyerni az információt. Ennél csak az a nagyobb bunkóság, ha az illető, befejezvén az őt érdeklő cikket, megbök minket, hogy legyünk szívesek lapozni, de ez már persze az egetverő kategória.
Nem vesszük szívesen azt sem, ha a vásárlás során valaki mellénk lép, majd gyakorlatilag eltol minket azzal, hogy magáról (és rólunk) megfeledkezve vadászkutyaként nyomul az adott termékre. Mi pedig arréb lépünk, mert bennünket zavar, ha valaki "belép az auránkba". Hasonló a helyzet a kasszánál, ahol maximum a saját sarkunkra állunk, de semmiképp sem a másikéra. Pláne nem toljuk neki a bevásárlókocsit, amelybe egyébként – pro tipp haladóknak – nem ültetjük bele csemeténket, hiszen más a hazaszállítani kívánt élelmiszert szeretné elhelyezni benne. "Ne zavard a köreimet", mondta a legenda szerint szegény Arkhimédész, le is szúrták érte.
Most, amikor a második hullámra készülünk, sokan úgy tesznek, mintha az előző négy hónap meg sem történt volna. Arcukat szabadon hagyva lépnek be a boltba, majd a kérdésre, hogy a maszk hol van, megnyugtatóan és büszkén veregetik meg farzsebüket: itt van, hoztam. (Tudvalevő, hogy a farzsebben tartott arcmaszk nagyjából annyit ér, mint faltörő kos a fotocellás ajtó ellen.) Aztán ugyanazok, akiket frusztrál, hogy egy-egy bevásárlás esetén maszkot kell hordaniuk, a fentebb említett személyes térről is előszeretettel feledkeznek meg. Akkor is, ha a legtöbb áruházban a kasszáknál fel van tüntetve a kiejölt várakozási hely. Ezeket a távolságokat a józan ész és az illem alapján egyébként is be kellene tartani, most grátiszban fel is tüntetik nekünk. Mi kell még?
Talán az, hogy jó lenne újra megismerni a személyes tér fogalmát, amely békeidőben is fontos, hát még most. Bár mindenki szeretné, de még nincs vége a vírusnak, ezért legyünk több figyelemmel. Vigyázzunk magunkra és egymásra!
