Az 1914. június 28-án, Szarajevóban elkövetett merénylet lángra lobbantotta a világot. A háború sötét fellege hamar elérte megyénket is, hadkötelezettjeink hatvan százaléka kapott behívóparancsot.
1914 augusztus másodikával Ferenc József parancsára Szerbiába, majd Galíciába vonultak a 101-es gyalogezred katonái. Onnan hamar átvitték őket a keleti frontra, az oroszok ellen harcolni. Utóbbi helyszínen estek át a tűzkeresztségen, ekkor még nem is sejtve azt a sok szenvedést és megpróbáltatást, amit a háború mér rájuk. Rohatyn elfoglalása, majd egy Lupkow irányába végrehajtott sikeres előretörés fémjelezte az ezred harci eredményeit. Aztán visszavonulás, védelem a Kárpátokban, majd a kíméletlen húsvéti csata következett, amely dicsőséget szerzett a vitéz 101-eseknek. A csatákon nem csak az ellenséggel, hanem a pestissel, a spanyolnáthával és az időjárással is meg kellett küzdeniük. Az olasz frontra kikerülve például először találkoztak 1000-2000 méter magas hegyekkel az alföldi paraszt legények.
Mintegy 52 hónapon keresztül harcoltak a katonák. Békés megye hős fiainak utolsó nagy csatája a Col de Rossa-i állások megtartása volt. A besorozott hazafik majdnem fele oda veszett a háborúban, csaknem 500 békéscsabai halt hősi halált a harcmezőkön. Többségük idegen földön, jelöletlen sírban nyugszik.
Tetteik előtt a Békéscsabán látható emlékoszlop tiszteleg, melyet Belanka Mihály, csabai 101-es tartalékos zászlós állíttatott.
