Az ezt követő trianoni béke a döntést újból megerősítette. A nyugati határszél egy részét az Ausztriára és Magyarországra kényszerített békeszerződések elszakították az országtól.
Korabeli beszámolók szerint a békediktátum kegyetlenség elkeserítette Magyarország lakosságát, a volt szövetséges Ausztria területi követelése pedig egyenesen fölháborította. 1921. augusztus 20-án Sopronban tömegtüntetésre került sor, majd fegyveres felkelés tört ki Nyugat-Magyarországon a terület osztrák birtokba adásának megakadályozására. A megmozdulásokkal másfél hónapig tartó felkelés vette kezdetét.
Ennek hatására a nagyhatalmak beleegyeztek, hogy népszavazás döntsön Sopron és környéke hovatartozásáról. 1921. december 8-án Felső-Sziléziából antant rendfenntartó kontingens érkezett Sopronba, hogy a velencei szerződés értelmében népszavazás döntsön a város és szűkebb környéke sorsáról. A népszavazás titkos volt. A végeredményt december 17-én a Zrínyí Ilona Tiszti Leánynevelő Intézetben hirdették ki, a soproni lapok pedig rendkívüli kiadásban adták ország-világ tudtára, hogy „magyarok maradtunk”. Magyarországra 15 304-en, Ausztriára 8227-en szavaztak. 502-en érvénytelenül szavaztak.
A település ettől kezdve lett a „leghűségesebb város”.
Forrás: hirado.hu
