– Idén július 29-ére esett a globális túlfogyasztás napja. Mit jelent ez pontosan? Milyen erőforrásokról beszélünk itt?
– Ez egy nagyon komplex fogalom. Minden magában foglal, amit a Földből használunk. Ráadásul Magyarországon ez a dátum június 8-ára esett, tehát mi még gyorsabban éljük fel, vesszük igénybe a Föld erőforrásait. Nézzük például a közlekedést. Egyrészt vannak a személygépjárművek, fontos, hogy az emberek a saját hétköznapjaikban ezeket mennyire használják, és mennyire veszik igénybe a tömegközlekedést. A szállítás szintén nagyon fontos tényező, hiszen az, hogy a különböző termékek a világ másik feléről idejöjjenek hozzánk, rengeteg üvegházhatású gáz kibocsátásával jár. Ez terheli a környezetet. Szempont a lakhatás is, fontos, hogy milyen házban élünk, mennyire jól szigetelt, mekkora az energiaigénye. Izgalmas dolog elutazni akár a Föld másik felére, de sajnos a légiközlekedés is sok károsanyag-kibocsátással jár. A táplálkozás szintén sokat nyom a latban. Az állati eredetű termékek fogyasztása, a húsfogyasztás jobban igénybe veszi a Föld erőforrásait, mint a növényi eredetű. És ha például olyankor szeretnénk adott gyümölcsöt enni, amikor annak Magyarországon nincs szezonja, akkor ismét ott vagyunk, hogy külföldről kell ideszállítani, ez több energiát igényel.
– Hogyan tud segíteni a Tudatos Vásárlók Egyesülete? Milyen főbb tevékenységeket végeznek?
– Az egyesületünk egy 2002 óta működő civil szervezet. A nevünkben benne van, hogy mi is a célunk: hogy az emberek tudatosabb vásárlóvá váljanak, fenntartható, tudatos, környezetbarát vásárlói döntéseket hozzanak. Igyekszünk szemléletformáló, illetve magatartásformáló tevékenységekkel hozzájárulni ehhez, információt adni az embereknek. Ezért van a tudatosvasarlo.hu weboldalunk, ahol folyamatosan cikkek jelennek meg különböző témákban a vásárláshoz kapcsolódóan. Az élelmiszerektől a fogyasztói jogokig nagyon sok témát dolgozunk fel, illetve több magatartás-formáló tevékenységet folytatunk. Vannak például ökokörök. A Tiszta otthon ökokörökben az emberek kis csoportokban tudnak alakítani a saját takarítási szokásaikon. Mi a csoportvezetőket képezzük ki, nekik adunk segítséget, támogatást, ehhez készítünk munkafüzetet, de például tisztítószer-alapanyagokat is adunk a csoportban részt vevőknek: szódabikarbónát, citromsavat, amelyeket ki tudnak próbálni. Az ökokörökben megosztják egymással a tapasztalataikat a résztvevők, így egyre környezettudatosabbá válnak. Van ennek egy élelmiszerekre vonatkoztatott verziója is, ez a Kamra, itt ugyanúgy kiscsoportokban folyik a tapasztalatcsere például arról, hogyan lehet megtermelni és eltenni a gyümölcsöket, zöldségeket. Segítünk a közösségi gazdálkodóknak is. Ez azt jelenti, hogy vannak a gazdák, akiknek lényegében előfizetői rendszerük van, és vannak a tagok, akik nyilván megvásárolják folyamatosan az ő terményeiket. Ezáltal a gazdák tudnak előrelépni, a tagok pedig tudják, milyen körülmények között termelt élelmiszert kapnak. Ha úgy adódik, akár személyesen el is mehetnek hozzájuk, segíthetnek nekik a különböző munkák elvégzésében. Képzésekkel segítjük a gazdákat abban is, hogyan tudnak közösségi gazdaságot létrehozni és működtetni. Most nyáron például gazdaságlátogatásokat is tervezünk, ahova bárki eljöhet, és megnézheti, honnan kerül az étel a tányérjába.
– A vásárlást illetően van egy 12 pontból álló lista, ami segíthet eldönteni, mit vegyünk meg. Nem is gondolná az ember, hogy mi mindenre lehet figyelni egy-egy vásárlás során. Mit emelne ki ezek közül?
– A tudatos vásárló 12 pontja volt az első publikáció a tevékenységünkben. Nem olyan régen pedig már harmadjára újult meg ez a 12 pont. A lényeg ugyanaz maradt, néhány pont van, amit mindig frissítünk, hiszen az eredeti óta már eltelt húsz év. Változtak a fogyasztói szokások, változott az, hogy mit gondolunk a fenntarthatóságról, mi az, amire szükség van ahhoz, hogy környezettudatosak legyünk. Ha van választási lehetőség, akkor próbáljuk meg azt választani, ami leginkább fenntartható, ami környezetbarát. Újdonságként került a 12. helyre a közösen könnyebb pont. Ez azt hivatott kifejezni, hogy az emberiség együtt okozta ezt a problémát, megoldani is csak közösen tudjuk. A második pont az, hogy a kevesebb több; csak azért, mert szoktunk venni valamit, még nem biztos, hogy meg kell azt vásárolnunk. Ehhez kapcsolódik, hogy írjunk listát, és ha bemegyünk egy boltba, akkor az ott alkalmazott polctrükkök ne tudjanak bennünket eltéríteni. Lehet hogy apróságnak tűnik, hogy megvesszük még azt az egy dolgot, de ha nincs rá szükségünk, akkor az nem lesz fenntartható, és nem környezetbarát.
Fontos az is, hogy lehetőleg „helyben, helyit” vásároljunk, például a már említett közösségi gazdálkodáson keresztül is. Ha tehetjük, menjünk el a piacra, vásároljunk a gazdától. Hiszen ilyenkor kisebb távolságot kell megtennie az élelmiszernek is, így kevesebb az utaztatással járó környezetterhelés. Ráadásul, ha nagyon messziről jön az élelmiszer, azt nagyon be kell csomagolni, és különböző anyagokkal kell kezelni, hogy kibírja ezt a hosszú utat egy zárt, fénytelen, meleg térben. Ez mind-mind kiesik, ha helyit vásárolunk, így kíméljük a környezetet, és a magunk egészségéért is nagyon sokat tehetünk. Az utóbbi időben vannak már csomagolásmentes üzletek, így könnyebben megvalósítható az is, hogy mondjunk nemet a csomagolásra. Rengeteg szemét termelődik a sok csomagolt áruból, amit megvásárolunk. A csomagolásmentesség önmagában nem elég a fenntarthatósághoz, de egy fontos pontja, fontos szemléletet képvisel, hogy igyekezzünk mindent megtenni a fenntarthatóságért. Hogyha nincsen valamire szükség, akkor azt el lehet hagyni. Nagyon kényelmes a boltba menni a becsomagolt termékekért, de efelett sincsen kontrollunk. Fontos továbbá, hogy egyre inkább klímabarát módon táplálkozzunk, ami a szezonális élelmiszerek mellett a húsfogyasztás csökkentését jelenti. Jelen pillanatban 40 milliárd haszonállat él a Földön, tehát sokszorosa a Föld emberi lakosságának. Többet nyom ez a 40 milliárd haszonállat súlyban, mint amennyit az emberek és a vadállatok összesen. Nyilván a nagy haszonállatok takarmányozásához rengeteg területre van szükség, sajnos az esőerdők is részben ennek esnek áldozatul. Hosszú távon pedig ha nem vesszük meg azt, amire nincs feltétlenül szükségünk, ha mi készítjük el a tisztítószereinket, amellett, hogy kíméljük a környezetet, még spórolunk is.
