Amellett, hogy a folyó folyamatosan változó, zátonyokkal, szigetekkel tarkított medre, az őt kísérő erdőségekkel különleges tájképi értéket képvisel, olyan védett fajokkal is találkozhatunk itt, melyek kuriózumnak számítanak az Alföldön. Ennek egyik oka az, hogy a Maros élő kapcsolatot teremt a forrásvidékének otthont adó hegység, és a hazai, síkvidéki élőhelyek között.
A folyó által a hegyvidékről lesodort, ott jellemző fajok egyedei nem egy esetben megtelepedtek a magyarországi szakaszon, és itt állandó populációik vannak jelen. Erre a legjobb példa a bánáti csiga, mellyel nyári esők után sokfelé találkozhatunk az ártér több szakaszán. Ezen túl szaporodóképes állománya van jelen például az erdélyi virágszöcskének is, mely – ahogy neve is mutatja -, alapvetően Erdélyben elterjedt, védett rovarfaj. Az egyik leglátványosabb faunaelem, a kifejezetten hegylábi környezetben jellemző békászó sas, mely évek óta fészkel a hazai Maros-ártéren, hol a Magyarországhoz, hol a Romániához tartozó partszakaszon, vagy éppen a folyó közepi, háborítatlan szigeten.
Az árvízvédelmi töltés és a folyó medre közötti hullámtér, mivel emberi településektől mentes, és jórészt erdőkkel borított, így hosszú kilométereken át kanyargó, zavartalan ökológiai folyosóként üzemel, ahol a szárazföldi fajok is képesek vándorolni, új területeket meghódítani. Jó példa erre a Zarándi-hegységből érkező gímszarvas. Az utóbbi néhány évben megfigyeltük, hogy a Maros-menti erdőkben vándorló szarvasok megfelelő élőhelyet találtak a hazai Maros-ártéren is, és mára állandó állományuk telepedett itt meg.
Az érdeklődő természetbarátoknak érdemes meglátogatni a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Bökényi tanösvényét, melyen keresztül megismerkedhetnek a Maros-ártér egyedi élővilágával.
Forrás: KMNP
