A dél-alföld természetvédelmi atyjaként emlegetett Sterbetz István 1924-ben Nagyszénáson született, ornitológusként a Magyar Madártani Intézetet vezette. A születésének századik évfordulója alkalmából a Körös-Maros Nemzeti Parkban rendezett konferencián az Agrárminisztérium természetmegőrzési főosztályának vezetője köszöntőjében kiemelte, hogy Sterbetz Istvánhoz személyes és munkaköri kötődése is volt. Édespaja révén már gyermekkorában ismerte, később gimnazistaként és egyetemistaként feljárt a madártani intézetbe, és amikor már a természetvédelmi hivatalban dolgozott is rendszeresen találkozott vele, hiszen ez az egykori földművelésügyi minisztériumnak ez háttérintézete volt.
– Az agrárminisztérium is kiemelten fontos feladatának tartja a természetvédelmi szervezetek képviselőivel való kapcsolattartást ezért is jöttem el most erre a konferencára és könyvbemutatóra – fogalmazott dr. Magyar Gábor.
– Az egész Dél-Alföldnek és Dél-Tiszántúlnak ahol a Körös-Maros Nemzeti park működik, ő volt a természetvédelmi szelllemi atyja, hiszen letette az alapjait annak a túzokvédelemnek amit mi folytatni tudtunk. Ennek tiszteletére Dévaványán a látogatóközpontunkat néhány éve róla neveztük el Olyan védett területeket is ő alakított ki mint a kardoskúti Fehér-tó vagy a biharugrai Halas-tó rendszere, és több természetes tó az ő szakmai munkájának köszönhető, de meghatározó volt térségünkről szóló szépirodalmi tevékenysége is – erről már dr. Tirják László, a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatója beszélt. – Most a mi kiadásunkban jelent meg Faragó Sándor professzor összefoglaló munkája Sterbetz Istvánról illetve az az interjú is amit nem sokkal a halálal előtt készítettünk. Ez a kisfilm is most állt össze és a közös természeti örökséget őrzi számunkra.
Faragó Sándor, a Soproni Egyetem akadémikusa Szélesre tárt lélekkel címmel írt élettörténeti művet Sterbetz Istvánról.
– Mentoromnak tekintem, hiszen amikor én még az egyetemi éveim alatt elkezdtem a túzok kutatásaimat Sterbetz István volt az a kapcsolódó madártani intézeti vezető akivel felvettem a kapcsolatot és mondhatom azt, hogy 2012-ben bekövetkezett haláláig baráti, atyai kapcsolat volt közöttünk. Nyugdíjba vonulása után azok a kutatások, amiket korábban elkezdett, rám testálódtak. A túzokkutatás mellet a vízimadarakkal és mezei fajokkal kapcsolatos kutatásai mostmár négy évtizede a Soproni Egyetem vadgazdálkodási és vadbiológiai Intézetében folynak. A könyv Sterbetz István élete mellett a munkásságát fémjelző eredményeit is tartalmazza, ezek egyrészt tudományos és alap- és alkalmazott kutatás jellegű ténykedését dokumentálják, és szól azokról az eredményekről is amelyeket ő a Körös-Maros Nemzeti Park megalapozása során végzett. Ez a tevékenység hazai és nemzetközi összevetésben is fontos hiszen sok külföldi publikációja jelent meg, s ezt csodás dél-alföldi területet ország világgal megismertette – emelte ki a könyv szerzője.
