Noha Sas József 1938-ban Békéscsabán született, alig egyéves korában a szüleivel már a fővárosba költözött. Közel 20 év múlva, vendégszínészként azonban két évadra „hazatért”.
Először Lakatosné Horváth Verát kerestem meg, aki 14 éves kora óta fodrász a Jókai színházban. Kérésemre utánanézett a Sas-szerepeknek.
„1958-60-ig játszott Békéscsabán: a Rómeó és Júlia, az Optimista tragédia, a Volpone, a Szabad szél, a Viktória és a Ketten a veremben című darabokban” – meséli.
Hozzáfűzi, a Knézich utcában lakott a nagymamája, akinek két szobáját a színház művészeinek adták ki. A „hónapos” szobákban nem egyszer Sas József is megfordult.
„A többnyire komédiákban szereplő, alig húszéves fiatal művész nagyon aranyos volt, sugárzott róla a derű, mindig jókedélyű volt. Többször bejött a fodrászműhelybe, és mindenféle dalt gitározott nekünk.”
Seregi Zoltán, a Jókai színház direktorának az elmondása szerint Sas Józseffel ismerősök voltak ugyan, de sosem dolgoztak együtt.
„Ellenben kezdő színészként édesapámmal, Seregi Lászlóval viszont igen. Többször is elmondta, hogy nagyon szerette apámat, ugyanis nagyon sokat tanult tőle.”
A békéscsabai születésű Pászti Györgyné Such Margit jó húsz éve, egy pilisszentiváni étterem előtt futott vele össze.
„Kati húgommal voltam, és szerettünk volna vele egy közös fotót, de azt felelte, hogy inkább ő fényképez le bennünket. Sajnos már nem tudom, hogy hol van az a kép” – fűzi hozzá.
(Nagyjából egy éve, az egyik rádióban Gálvölgyi János mesélte, hogy együtt nyaralt „Sas Jóskával” Tunéziában, és amikor sétáltak az egyik utcácskában, Sas odament egy cipőpucoló emberhez. Állítólag, ki tudja, milyen nyelven, olyan kedélyesen elbeszélgettek, mintha évtizedek óta ismerték volna egymást.)
