A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség közleményében arra emlékeztet, hogy elsőfokon a Gyulai Törvényszék járt el az ügyben a Békés Megyei Főügyészség vádirata alapján. Az elsőfokú ítélet szerint az ügy első számú vádlottja 2010. szeptemberétől 2016. augusztusáig egy Békés megyei település református egyházközségének lelkipásztora volt, akinek a kezében összpontosultak az egyházközséghez tartozó intézmények, így a szeretetotthon pénzügyei is. Ebben az időszakban a vádlott az egyházközség képviseletében szerződéseket kötött az egyik vádlott-társa vállalkozásaival különböző feladatok ellátására, ám a tényleges munkát teljesen vagy részben az egyházközség munkatársai végezték el.
A vádlott valótlan tartalmú teljesítési igazolásokat állított ki, amelyek alapján a társa fiktív számlákat nyújtott be az egyházközségnek, amelyeket a gazdasági vezető befogadott a könyvelésbe és ellenjegyezte a kiegyenlítésüket. A lelkipásztor – az intézményvezető közreműködésével – társadalmi dolgozóként foglalkoztatott több olyan személyt, akik ténylegesen nem dolgoztak a szeretetotthonban, ettől függetlenül a fizetésüket felvették. A lelkipásztor presbitériumi felhatalmazás nélkül az egyházközség képviseletében egy autót is vásárolt, azt magáncélra használta, a tankolásokat illetve több magáncélú, éttermi étkezést is az egyházközség bankkártyájáról egyenlített ki. Az egyházközség tulajdonában lévő lakásból elköltözésekor számos ingóságot is magával vitt anélkül, hogy elszámolt volna velük. Az egyházközség több központi költségvetési finanszírozású pályázatot is nyert, de a támogatási összegeket részben a céltól eltérően használták fel. A lelkipásztor a társai közreműködésével az egyházközségnek és a központi költségvetésnek is 68 millió forint millió forint vagyoni hátrányt okozott. A vádlottak tagadták a bűncselekmények elkövetését.
Az elsőfokú bíróság hűtlen kezelés, sikkasztás, költségvetési csalás és hamis magánokirat felhasználása miatt a lelkipásztort 5 év végrehajtandó szabadságvesztésre, négy társát rövidebb tartamú felfüggesztett szabadságvesztésre, míg hatodik társukat pénzbüntetésre ítélte. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére súlyosítás érdekében fellebbezett, a vádlottak illetve védőik szintén fellebbezést jelentettek be.
A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, ugyanakkor egyetértett az ügyészi fellebbezéssel abban, hogy a vádlottakkal szemben kiszabott büntetések aránytalanul enyhék, ezért azok súlyosítása indokolt.
Másodfokon az ügyben a Szegedi Ítélőtábla dönt.
