Még délután, amikor a Mobilmánia tagjai éppen kifele cájgoltak a turnébuszból a Csabagyöngye parkolójában, egyszer csak megláttam a Bajnokot (Kékesi László, a csapat basszerese.) Szia, szólítottam meg, készíthetek rólad (nem mobillal!) egy képet a csajomnak? Várj, érkezett az öblös válasz. Majd visszament a buszba, és néhány másodperc múlva egy sötét napszemüveg takarta az arcát. Így jobb lesz?- kérdezte.
És ismét a Gyöngyike, csak este:
Itt van Mézes (Bandi), mondta valaki a kerékpártárolónál, és mutatott egy nagy zöld postás bicajra a tömött sorban, amikor épp én is kikötöttem a bringámat. Amúgy benti tömött sorban sajnos nem találkoztam Bandival.
Ellenben találkoztam Petrával (Petrovszki Laci), aki az első flash-re az előtérben, majdnem csalódást okozott, miután láttam, hogy egy meggyes konzervsörbe kapaszkodik, majd „várjál, tesókám, tesókám!” felütéssel, a megnyugtatásomra elővett a táskájából egy 3.33-as kó-kólás műanyag PET-palackot, amelyben Szatmári szilva volt. Az már így jó kombó.
Majdan ahogy beléptem a nagyterembe, szintén egy furcsa kép fogadott, a jó teltházas murin, a fiatalok ültek, az öreg rockerek nem. Ők később lejtettek.
Amúgy olyan volt, mint egy osztálytalálkozó: lent is, fent is. A táncparketten sok rég nem látott haver azt kérdezte tragikomikusan a másiktól: „te még élsz?”.
És egyszer csak kijött a banda. S ha létezik színészi brillírozás a beszédhanggal, akkor létezik zenészi brillírozás az énekhanggal is: az egyesület billentyűse Zeffer András (Petra szerint Ceffer) Schuszter Lóri (ő a Mobil alapítója) hangján üdvözölte a zsűrit (közönség), és Tunyó (Tunyogi Péter, a 11 éve tragikusan elhunyt énekes) hangján tolta az arcunkba például a Rocktóbert.
Azt követően kiderült, Zefi és Bajnok is remekül énekel, jöttek is nagy dalok: Mobil klasszikusok, Mobilmánia frissek és a többi. (A doboknál Donászy Tibi szegelt, és a hathúros gépet az örök mosolygós Nusser Ernő kezelte.)
Majd amikor az egyik road (technikus) lejjebb húzta a mikrofonállványt, érezni lehetett a kilojoule-t az atmoszférában: valami készül, valami történi fog… S történt is: maga Vikidál Gyula jött ki a színre, és szép lassan legyalulta a hajhagymáinkat.
A nagy, Csabára visszatérő énekes (többször játszott már a Jókai színházban), a dalok szünetében, olykor-olykor a könnyeivel küszködött, mivel szeret itt lenni – nálunk.
Többek között elénekelt néhány számot a Honfoglalásról is, amely bizony öt évvel korábban megelőzte az István a királyt. Csak ahogy Schuszter Lóri többször is elmondta korábban, ha Erős Péter, a Magyar Hanglemez Vállalat egykori első embere belé lett volna szerelmes, és nem Csepregi Évába (Neoton), akkor biztos jobban hasítottak volna.
Majdan érkeztek a Zöld, a bíbor és fekete, meg a Kétforintos dal című opuszok, illetve lassan már szerda lett, így haza kellett tolnoma biciklit a Körös parton, a Lencsési felé.
A Fekete lóból Zep (Led Zeppelin) szólt kifele. Öreg rókák ütötték a fabábus billiárdot. Amikor fiatalok bilcsiznek, akkor csumára van tekerve a mulatós.
Marci
Galéria
