A halojelenségek nem szivárványok, bár sokan összetévesztik őket. Míg a szivárványt a vízcseppeken megtörő napfény hozza létre, a halo kialakulásához jégkristályok szükségesek.
A jelenséget a magaslégkörben (általában 5–10 kilométeres magasságban) lebegő fátyolfelhők (cirrus vagy cirrostratus) okozzák.
Ezek a felhők apró, hatoldalú jégkristályokból állnak. Amikor a napfény áthalad ezeken a kristályokon, a fénytörés és a visszaverődés hatására egy jól látható, leggyakrabban 22 fokos sugárzású fénygyűrű rajzolódik ki a Nap (vagy ritkábban a Hold) körül.
Galéria
Milyen időjárást jelez a halo?
A népi megfigyelések és a meteorológiai tapasztalatok szerint a kora reggeli halojelenség gyakran egy közeledő időjárási front előhírnöke.
A fátyolfelhők jelenléte rendszerint azt jelzi, hogy a magasban nedvesebb és hidegebb légtömegek érkeznek.
Bár maguk a fátyolfelhők nem hoznak csapadékot, gyakran egy melegfront vagy egy nedvesebb légtömeg élén haladnak, így a megjelenésüket követő 24–48 órában megnövekedhet a felhőzet, és akár csapadék is érkezhet.
