Zsolt azzal a kéréssel kereste meg a Jókai színházat, hogy Thália templomában, a színpadon szeretné megkérni szíve választottja kezét. Mint mondta, azért, mert valami igazán felejthetetlen mód után kutat, olyasmi után, amit idős házaspárként majd csodálatos élményként emlegethetnek.
Mem sok száraz szem maradt a nézőtéren és a színpadon, amikor a fiú letérdelt és gyűrűt nyújtott a lánynak egy hatalmas csokor virág kíséretében és feltette a női nem által olyannyira vágyott kérdést: „Hozzám jössz feleségül?”. Igazi Békés megyei módon azért a fiatalember a humorát is megmutatta, amikor a látott előadásból kiragadott egy mozdulatot (a Miskáét) és úgy kezdte mondókáját. Irigylésre méltó helyzet a városi színház színpadán állni a látott előadás összes szereplőjével együtt. Sőt, ha közben még meg is kérik a kezünket, mi magunk válunk aznap este néhány perc erejéig főszereplővé. Ez felülmúl minden várakozást egy lány életében…
Ahogy a szereplők meghajoltak, Bozsó József, az előadás főszereplője (Miska) bejelentette, hogy a színház egy játékot kíván kihirdetni, mely szerint egy kalapból Teremi Trixi (Marcsa) kihúz egy cetlit, amin a szerencsés nyertes sor- és székszáma szerepel. Természetesen minden cetlin ugyanaz a szám volt. A menyasszony még ekkor sem sejtett semmit az egészből. Kíváncsian várta, mit nyert… Hogy, mit? Egy romantikus férjet!
Forrás: Békéscsabai Jókai Színház
