Újabb állomásához érkezett a Mindentudás Színházi Egyeteme előadássorozata. A középpontba ezúttal Szép Ernő egyik legismertebb műve, a Lila ákác került. Az alkotás kapcsán arra keresték a választ, mennyire fontos az, hogy regény, színdarab vagy film formájában találkozunk először egy történettel.
1934-ben mutatták be a regényből készült filmet, amely a regénnyel ellentétben, a kor kívánalmainak megfelelően, pozitív végkifejletet hozott. Szép Ernő alkotásából természetesen színdarab is készült, sőt, Székely István 1972-ben másodszor is megrendezte a filmet. Ahogy a példán keresztül is látható, egy adott alkotással számos formában találkozhat a néző vagy az olvasó, ami különböző kiindulási alapot jelent a későbbi feldolgozásokhoz.
- Általában, ha regényben olvasok valamit, akkor mindig többet várok a színdarabtól és filmtől, de van olyan történet, amit először filmen láttam és utána olvastam el regényben és az úgy kiegészítette a filmen látottakat - fogalmazta meg az egyik érdeklődő.
A Mindentudás Színházi Egyeteme vendége ezúttal Rákai Orsolya, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa volt, aki arra tett kísérletet, hogy megmutassa a különbséget és szűkítse a távolságot a filmek, valamint a kiinduló pontként szolgáló szövegek között. Napjainkban a fiatalok nagy százaléka először filmen találkozik egy adott történettel.
- Az a leggyakoribb, hogy a filmes változatot nézik meg először és elég nehéz utána a nehéz a regénybe belehelyezkedni, mert nagyon sokszor azzal szembesül az illető, hogy a regényben nem olyanok a szereplők, mint a filmvásznon, máshogy képzeli el őket, sőt, adott esetben a történet is másképp alakul és akkor igazából idegenné válik, nem tudnak már belehelyezkedni nagyon sokszor az eredeti, kiinduló regényváltozatba - emelte ki az előadó.
A Lila ákác című alkotás alapján is arra jutott Rákai Orsolya, hogy a könnyebb elfogadni egy történetet a könyvtől a film felé, mivel fordított sorrendben nehezebb az út.
Kovács Dávid
