Mint írják, a tárlatot megnyitó Horváth Jánosné úgy fogalmazott, bár a kiállító többszörös nagymama, „megmaradt örök gyereknek”.
„Babaruhákat varr, zsebkendőnyi kis kötényekre tájjellegű motívumokkal hímez, öltözteti, csinosítgatja számtalan szebbnél szebb babáját” – fejtette ki az eseményen.
Elhangzott, Misik Istvánné gyerekkora óta gyűjti a babákat. A megnyitón elmondta, három momentumhoz köti a babák iránti nagy „vágyakozását”. Az egyik ezek közül, hogy 6-7 éves korában a nagyszülei beküldték a „szép szobába” gondolkodni, ha rosszalkodott. Az ágyon két porcelánbaba volt, amivel nem lehetett játszani, csak gyönyörködni bennük – mesélte.
A kiállító a babák mellett mackókat, bohócokat és különféle játékokat is gyűjt. Emellett verseket is ír, amelyeket saját rajzaival illusztrál.
Lapunknak felelevenítette: porcelánbabákat már a 16-17. században készítettek, de igazán népszerűvé a 19. században váltak az uralkodó osztály körében.
Misik Istvánné legrégibb babája nagyjából 70 éves, és a legkülönlegesebbnek az úgynevezett Leonardo babáit tartja. Azt is elmondta, régi porcelénbabákat bolhapiacokon, régiségkereskedésekben és az interneten lehet beszerezni, de a megvásárolt darabok sokszor javításra szorulnak.
A kiállító arról is beszélt, hogy van egy babakollekciója, amelynek darabjaira a Békés vármegyei szűcsmintákkal hímzett kötényeket készített, ezeket a babákat vándorkiállítás keretében mutatja be a térség településein.
Azt is elárulta, nagy vágya, hogy békéscsabai lakásában babamúzeumot nyisson.
A rendezvényen Misik Istvánné két unokája, Misik Lili és Misik Márton működött közre: nagymamájuk verseit szavalták el a közönségnek.
A tárlat október 31-ig tekinthető meg a Tájvízházban. A kiállítás keretében egy játszósarkot is kialakítottak, az ott lévő babákat kézbe is lehet venni.
Forrás: Gyulai Hírlap/Súr Enikő
