Megírtuk, kereken 50 évvel ezelőtt Békéscsaba és Penza partneri viszonyt alakított ki egymással, azaz testvérvárosok lettek. Mindennek a tiszteletére, Denisék penzai utcáját Bekeshskayának nevezték el, ahogy a békési megyeszékhelyen is épülő lakótelep a Penza nevet kapta. (A dolog pikantériája, hogy az évfordulóról Penzában megemlékeztek, ellenben az orosz város már nincs a békési megyeszékhely testvérvárosi listáján.)
A Penza-Békéscsaba szálakat azonban Potapenko Attila tovább göngyölítette.
Attila nem mellesleg 1984-ben született Moszkvában; édesanyja békéscsabai, édesapja pedig lembergi, ukrán származású. Mindketten Pozsonyba jártak egyetemre, ott ismerkedtek meg. Attila 1 évesen kora előtt az édesanyjával hazaköltözött, később édesapja is jött a kiscsalád után, a borzasztó bürokrácia miatt tudott később letelepedni.
Számos iskolát követően, felnőttként felköltözött Budapestre, ahol a munkáinak köszönhetően többek között bejárta a FÁK országok nagy részét. Lassan 3 éve a családi cégükben dolgozik, és emiatt ingázik Budapest és Békéscsaba között. Továbbá tavaly megalakították a Békéscsabai Ukrán Önkormányzatot, melynek elnöke.
„Kedves behir.hu! – írja. – Néhány hónappal ezelőtt elkezdtem kutakodni ebben a témában – persze csak interneten –, és meglepően érdekes forrásokat tálaltam a penzai archívum hivatalos oldalán.”
A kutakodással kapcsolatban elmondja, sokat utazott a volt Szovjetunió tagországaiban. Hozzáteszi, létezik egy Utazás a poszt-szovjet térségben nevű Fb-csoport, amelynek az adminjai imádják azt az európaiként szürreálisnak tűnő világot. Majd az oldalon talált egy érdekes posztot, amely a magyar közterek szovjet elnevezéséről szólt – többek között a békéscsabai Penza-lakótelepet is megemlítették.
„Ekkor a homlokomra csaptam – folytatja –, hiszen én ott nőttem fel, és sose olvastam utána, hogy miről/kiről kapta a lakótelepem a nevét. Majd a nyáron elkezdtem kutakodni. Sajnos magyar forrást nem találtam a neten, csak a szoborról, amit a két város kapcsolatának tiszteletére emeltek.”
Hozzáfűzi, a penza-online.ru-n (ez a penzai Behir – S. T.) azt írják, hogy nagy tiszteletben tartották a testvérvárosi kapcsolatot, amely a ’90-es években némileg alábbhagyott, de most próbálják újraéleszteni. Azt követően megtalálta azt a cikket, mely Penza történetének archívumaiból közöl érdekességeket.
.jpg "Penzába érkezik a békéscsabai delegáció – Fotó: penza-online.ru")
Penza egyik leghíresebb utcaját 1972 óta hívják Bekeshskayának, ám kevesen tudják, hogy honnan ered az elnevezés. Azt követően Attila zanzásítva leírja, hogy miről szól a cikk:
1968-ban Magyarországon járt a penzai regionális főtitkár. A látogatás egyik célja a két ország a gazdasági kapcsolatának a megerősítése volt. Majd 1970-ben írtak egy kérvényt a központi bizottságnak, hogy szívesen felvennék egy magyar várossal a testvérvárosi kapcsolatot; arról azonban nem szól a cikk, hogy miért éppen Békéscsaba.
Abban az évben meg is érkezett az első küldöttség Békésbe, ahol Frank Ferenc, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának az első titkára, és Klaukó Mátyás tanácselnök fogadta őket. Majd szintén ’70-ben ment ki a csabai delegáció Penzába, ahol részt vettek a sarló-kalapács ünnepén, továbbá meglátogatták a cipőgyárat, zongoragyárat, hagymaüzemet stb. Ezután az utazások egymáshoz rendszeressé váltak.
1975-ben Szabó Miklós első titkár vezette delegáció is meglátogatta őket a ’45-ös győzelem 30. évfordulóján. Virágot helyeztek el Lenin emlékműnél.
Azt követően a két régió közötti gazdasági kapcsolatokat taglalja a cikk, amely a ’70-es, ’80-as években gyümölcsöző volt. A magyarok szállították nekik mezőgazdasági és ipari gépeket, berendezéseket, terményeket, szöveteket, gyógyszereket, ők pedig a korai számítógépeket, órákat, bicikliket, építőipari szerelvényeket, kompresszorokat és vegyi berendezéseket. Az 1980-as években a békéscsabai irodákban, üzletekben jó néhányan láthattak penzai kakukkos órákat.
Hagyományosan művészeti csoport küldöttségek is látogatták egymás. ’75-ben átadták a szobrot Csabán a Penza-lakótelepen; és abban az évben nyílt meg Penzában a Körös Étterem. Az volt az egyik legdrágább hely a városban.
A ’90-es években a kapcsolat megszűnt szinte teljesen, most kezd újraéledni…”
Az instagram bejegyzésben további képeket láthatunk az étteremről:
***
Közben Denis Simonov egy újabb poszttal üdvözölte a Békéscsabai napjainkban nevű csoport tagjait:
„Bekeshskaya utca, ha nem is Penza legnagyobb utcája – hossza 1,6 km –, de az egyik legmagasabb a városban. Ezen az utcán a magasságkülönbség csaknem 200 méter. Ezért a felső részéből panoráma nyílik Penza nagy gyárkerületére. (Íme, Denis fotó az utcájáról.)
Galéria
Az utca három zónára osztható:
Felső zóna – régi magánházak (némelyikük több mint 100 éves) és modern magánházak.
Középső zóna – számos magánszálloda, a gyermekek és a fiatalok kreativitásának a palotája (egy kicsit az utca szélén található), ötemeletes házak a ’70-es, ’80-as évekből és egy nagy regionális gyermekkórház.
Alsó zóna (kilátással a nagy városi sugárútra) – több autóbolt, kereskedelmi bank, autómosó, benzinkút és a Glza emlékmű, amelyet a Penza egyik szimbólumának tartanak. Most az utca középső és felső részén sokemeletes épületeket építenek, így hamarosan a Bekeshskaya utca másképp fog kinézni.”
(Köszönjük, Denis; köszönjük, Attila! – S. T.)
