Az ősz beköszöntével a téli álomra készülő kisemlősök már kizárólag csak arra koncentrálnak, hogy minél több élelmet vegyenek magukhoz, illetve halmozzanak fel. Ekkor alakul ki testükön egy különlegesen elraktározott zsírkészlet, az úgynevezett barnazsír. A tél folyamán ez biztosít számukra táplálékot és energiát.
A legtöbb kisemlős fagymentes környezetet keres magának alvóhelyül. A sünök például előszeretettel bújnak nagyobb levélkupacok alá, a pelék pedig levelekkel bélelnek ki maguknak egy-egy üreget a gyökerek között, illetve ritkábban madárodút. Ezek a fajok általában egyedül telelnek, a denevérek viszont tömegesen, csapatokban rejtőznek el télire valamilyen sziklarepedésben, barlangokban, esetleg fagymentes házak padlásain.
A hüllőktől eltérően a kisemlősök nem egyfolytában alszanak tavaszig, hanem közben néhányszor felébrednek. Ilyenkor magukhoz vesznék még egy kis táplálékot, de vadászni már nem mennek.
Az ősz beköszöntével elsőként a ragadozó kisemlősök hajtják álomara a fejüket. A denevérek például már október végén, november elején nem találnak repülő rovarokat, ezért elvermelik magukat. A sünök növényi részeket, gyümölcsöket is fogyasztanak, így ők ebben az időszakban még tudnak gyűjtögetni maguknak élelmet, csak később kezdik meg téli álmukat. Tavasszal, ahogy a hőmérséklet emelkedik és a nappali világosság hosszabbodik, a kisemlősök testében megindul egy különleges hormon termelődése, s ez felébreszti őket.
Kertünk takarítása közben ügyeljünk arra, hogy a régóta egy kupacban lévő avart ne mozgassuk, főleg ne égessük, mert sünök is aludhatnak alatta. A madárodúkat se takarítsuk, ha sok levelet látunk bennük, mert lehet, hogy egy mogyorós pele vermelte el ott magát. Ne kergessük el a denevéreket se, mert ezzel veszélyeztetnénk őket! Ezek az állatok egyébként semmilyen kárt nem okoznak azzal, ha télire beköltöznek a házak padlására, vagy a falak réseibe.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
