– Kérem, árulja el, hogy milyen érzés, amikor az ember megtudja, hogy egy szakmai elismerésre jelölték? Mi volt az első gondolat?
– Számomra ez nagyon nagy meglepetés volt. Ráadásul nem is Békéscsabáról történt a felterjesztésem, hanem az ország különböző pontjain élő szakmatársak, országos szakmai vezetők fogtak össze azért, hogy a munkám elismeréseként egy ilyen rangos díjhoz juthassak. Ők a Kulturális Központok Országos Szövetségének a munkatársai. Azon túl, hogy én a Csabagyöngye Kulturális Központban dolgozom, van egy nagyon fontos másik szakmai életem: ebben a szakmai szövetségben való ténykedés. Titkárként 7 éve dolgozom ott. A kollegáim pedig úgy érezték, hogy az én napi munkám mellett ott van az a kis plusz – ami ezek szerint nem is annyira kicsi –, hogy érdemesnek minősítsenek egy felterjesztésre. Erről nagyon sokáig nem is tudtam, így nagy meglepetésként ért a díjkiosztás előtt egy héttel az a hír, hogy a díjazottak között leszek én is.
– Önnek személy szerint mit jelent?
– Ez egy óriási megtiszteltetés. A közművelődési szakembereknek, a közművelődési szakmának az egyik legmagasabb rangú állami elismerése. Én évekig két, szintén Bessenyei-díjas szakmai vezető szárnyai alatt tanultam, dolgoztam. Valószínű közismert, hogy a Csabagyöngye Kulturális Központ igazgatója, Szente Béla, és a korábbi igazgatóhelyettes, Herczeg Tamás szintén megkapták ezt a magas rangú szakmai elismerést. Meglepetésként ért, hogy én is átvehettem, és nagyon boldog vagyok. Azt hiszem, hogy nemcsak a magam elismerése van e mögött, hanem annak a csapatnak is szól, akikkel együtt dolgozom. A Csabagyöngye Kulturális Központ munkatársainak is nagyon szépen köszönöm azt az együttműködést, azt a csapatmunkát, amivel a saját szakmai előrejutásomat, napi munkámat is segítik. A mi szakmánk nem egyszemélyes, folyamatos együttműködésre, és team munkára épülő műfaj. Nekik is köszönök illetve a Kulturális Központok Országos Szövetségében dolgozó munkatársaknak is mindent.
– Mit jelent a hétköznapokba az, ha valaki kulturális szervezőként dolgozik. Ahogy említette, ez egy kicsit team munka, de mégis milyen feladatok vannak?
Nagyon sok apró elemből tevődik össze egy-egy rendezvény, egy-egy közösségi esemény megszervezése. Egy ilyen nagy kulturális központban, mint a Csabagyöngye, nagyon széles a paletta. Részben közönségprogramokat kínálunk, ezen belül is vannak szabadidős, szórakoztató programok, nagyfesztiválok. De ugyanúgy jelen vannak a kínálatunkban a kiállítások, táborok és az ismeretterjesztő előadások. A kulisszák mögött pedig sok mással is foglalkozunk. Társadalmi események, konferenciák szervezésével, szakmai módszertani fejlesztésekkel, közösséggondozással. Én a Csabagyöngyében a klasszikus zenei területet viszem. Ez elsősorban a zenei közösségeinkhez kapcsolódó programok szervezését, a közösségek napi életének szervezését, segítését jelenti. Például a Békés Megyei Szimfonikus Zenekarral, a Békéscsabai Bartók Béla Vegyeskarral, a Calandrella Kamarakórussal is együtt dolgozom. Valamennyiükkel jó személyes és munkakapcsolatot alakítottam ki az elmúlt évek során, ami a kölcsönös bizalmon, egymás munkájának ismeretén, szeretetén alapul. A közönséggondozás, programszervezés mellett pályázatok írásával, illetve projektmenedzsmenttel is foglalkozom. A Csabagyöngyében eltöltött 14 évem alatt nagyon sok hazai pályázatnak voltam a megírója, programmegvalósítója. Büszke vagyok arra is, hogy amikor az uniós pályázatok elérték a közművelődést, és már nemcsak különböző infrastrukturális fejlesztésekre, hanem közösségi kulturális programokra is megnyílt a forrásszerzés, akkor az intézményünk első nagy projektjének a megírásában aktív résztvevő lehettem. Illetve az Építő közösségek 2 című pályázatunknak a projektmenedzsere voltam, ebben pedig 72 programelem szerepelt a táboroktól kezdve, az ismeretterjesztő előadásokon át, különböző képzések szervezéséig.
– Amikor ezt a hivatást választotta, feltételezem, nem a projektmenedzseri feladat indította le. Mi irányította a közművelődés felé?
– Megmondom őszintén, hogy tizenévesként, amikor az ifjúsági házban egy-egy jó programon részt vettem, vagy jót buliztam az esti koncerteken, már akkor azt éreztem a szívemben, hogy jó lenne itt, ebben a közegben dolgozni. A kultúra iránt, az érték, tudás, hagyomány hármas egysége iránt már családi indíttatásomnál fogva is érzékeny voltam. Édesapám pedagógus, édesanyám is 35 éven át iskolai közegben dolgozott. Úgyhogy nagyon sok kulturális programon, színházi előadáson vettem részt gyerekkoromban is. Ehhez jöttek a kamaszkori élmények, és később ez a kultúra iránti érzékenység vezetett erre a pályára. Én magam nem vagyok egyetlen művészeti ágnak sem a művelője, viszont nagyon szeretek és tisztelek mindent, ami ezzel kapcsolatos. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ehhez a művészeti, közösségi világhoz közelebb kerülni, és akkor ráeszméltem, hogy van egy köztes megoldás, a kultúraközvetítés világa. Ez hidat képez a látogatók, vendégek, csoporttagok és az előadó-művészeti világ különböző színpadi és egyéb művészek, előadók között.
– Hogyan lehet úgy szervezni kulturális szórakoztató programokat, hogy az idősebbeknek és akár az óvodásoknak is legyen megfelelő? Hogy mindenki megtalálja azt, ami neki megfelelő, érdekes?
– Igyekszünk ezeket a generációkon átívelő programokat olyan tartalmakkal megtölteni, hogy mindenki, az egész család megtalálja benne a számára szórakoztató elemet, értékes tudásszerzést, vagy akárcsak a szabadidő hasznos eltöltését. Nagyon széles a kapcsolatrendszerünk, a mindennapokban a különböző művészeti közösségekkel, egyéni előadókkal kapcsolatban vagyunk, ismerjük a munkájukat, ismerjük mind a helyi, mind az országos kínálatot. Kell a szakmaiság, a jó érzék, a jó ízlés, hogy ezeket egy ilyen rendezvényhez szépen össze tudjuk fűzni. Általában azt preferáljuk, hogy minél több helyi előadónak, minél több helyi művésznek, tehetségnek adjunk teret ezeken a rendezvényeken. Ismerős arcokat hozunk a közönségünknek, a látogatóinknak, legyen az egy nemzeti ünnep, vagy családi esemény. Úgy hiszem, ez a koncepció sikert hoz a látogatóink körében.
– Mennyire határozhatja meg a munkáját a jövőben az, hogy megkapta ezt az elismerést? Ad-e valamilyen motivációt a továbbiakhoz?
– Azt hiszem, hogy ugyanolyan szeretettel és jókedvvel végzem továbbra is a munkámat, mint eddig, de ez valóban ad egy pluszt. Hétköznapi csodák születésénél voltam eddig is jelen, amikor egy közösségben vagy egy rendezvényen, a színpadon megszülettek a produktumok, a jó érzések, amik aztán utána az emberek szívét megmelengették. Most velem történt egy olyan hétköznapinak nem mondható csoda, ami további erőt és újabb célokat ad a jövőben. Ahogy említettem, itt a Csabagyöngyében is, de a Kulturális Központok Országos Szövetségének közösségi életének formálásában is ez remélem, hogy még sokáig ad erőt, kitartást.
– Milyen tervei vannak a jövőben? Vannak-e olyan programok, amelyeket mindenképpen meg szeretne valósítani?
– Egyelőre még nagy tervek nincsenek. Ami a közeljövőnek egy újdonsága az életemben, az az, hogy felkért a Nemzeti Művelődési Intézet, vegyek részt a szakmai továbbképzéseinek lebonyolításában. Az ősz folyamán oktatóként kapcsolódok be a képzésekbe. Ez számomra egy új terep, új kihívást jelent. Igyekszem rá jól felkészülni, és az eddig megszerzett tudásomat, tapasztalatomat az ifjabb generációnak, az éppen most formálódó kulturális szakembereknek, művelődésszervezőknek átadni. Egyébként itt a Csabagyöngyében is most kezdődik az őszi évad. Ahogy a kollégáimra, úgy rám is nagyon szép feladatok várnak. Újraindulnak a közösségeink. Ez mindig új feladatokat, új célokat ad.
