Palyik Helga épp az ezredfordulón végzett reklámgrafika szakon, az Evangélikus gimnáziumban. Az érettségit követően csupa éves kanyarokat ívelt élete: egy évig marketing/felsőfokú angol képzésre járt, közben felvételizett a kecskeméti tanítóképzőre, ahol tanító-vizuális nevelés szakot hallgatott szintén egy évet. Az iskolai tanulmányait megszakítva, kivételesen egy évig óvodapedagógusnak tanult egy másik fősulin, ekkor szerelembe esett és a párjával felköltözött Budapestre.
A fővárosban hat évig lakott. Többek között a régi balettintézet előtt ülve, a turistáknak rajzolta az Operaházat. Hamarosan már otthon előredolgozott, hogy el tudja adni őket, amíg az újabb rajzokat készíti. Később betanított cukrászként, ruhaboltban dolgozott, illetve mindenféle alkalmi munkát elvállalt.
– Egyszer ültünk egy pesti késdobálóban – meséli –, és az egyik barátom azt mondta, hogy kimegy Hollandiába. Először egy jó nagyot röhögtünk rajta, mert nem nagyon hittünk neki. De kiment! Nemsokára az öccse is követte, aki később felhívott, hogy „Na, Helga, gyere ki Hollandiába! Minden szuper, segítek neked szállást és munkát keresni!”.
Így 2008 karácsonya előtt egy nappal, kemény öt euróval a zsebében buszra szállt. Már Németországban jártak, amikor az ismerős ráírt, hogy – önhibáján kívül – mégsem tud segíteni. Mondani sem kell, egyre kerekebbnek érezte a világot.
– Nagy szerencsémre a buszon összeismerkedtem egy, a szintén a tesójához utazó sráccal, akinek a bátyja a magyaroknak szervezett munkát – folytatja. – A célállomás előtt, először egy amsterdami hostelben szálltam meg. A jó 24 órás út után, hullafáradtan feküdtem le este, majd nemsokára bejött két pasi, és fölkapcsolták a villanyt. Akkor tudtam meg, hogy mi is az a hostel, azaz egy koedukált ifjúságfi szálló. A srácok franciák voltak, egész éjjel pezsgőztünk, Piafot énekeltünk. Másnap fölültem egy vonatra, és elutaztam Heerhugowaardba, tulipánozni.
Helga egy családi vállalkozásnál csokrozta az ország egyik jelképét, az előbb említett tulikat. A szezon azonban csak májusig tartott, így újabb munkákat keresett: haarlemi, majd amsterdami szállodákban takarított. Idővel egy amsterdami, amerikai tulajdonú telekommunikációs cégnél helyezkedett el. A stabil állása mellett kezdett el ismét portrékat készíteni.
– Közben megismerkedtem egy tetoválóművésszel, aki arra kért, hogy tervezzek neki tetkókat. Akkor rajzoltam először 3D-s grafikákat. Később megismerkedtem egy másik fiúval, aki arra kért, hogy egy számítógépes minijátékhoz készítsem el neki a Millennium Falcont. Noha azzal már szépen kereshettem volna, de miután a munkáltatóm érzelmileg többet szeretett volna a szimpla munkánál, így szépen elváltunk egymástól.
Elmondása szerint utána vérszemet kapott, egy csomó dolgot festett íreknek, a helyi rocksuliba pedig gitárokat. Ám egyszer csak törés történt az anyacégénél: az amerikai telekommunikációs vállalat a magyar részleget Lengyelországba telepítette. Persze esze ágában sem volt Hollandiából elköltözni.
Kérdésemre elmondja, „hogyne aggódtak volna a szüleim, ráadásul nincs tesóm. Majd elfogyott a lovesz, így a legjobb választás az volt, hogy visszamentem egy hotelbe takarítani. Mellette továbbra is festettem; többek között készítettem a tulajdonosnak egy óriási festményt, amely – úgy tudom – még a mai napig kint van a falon.”
Végül 2016 karácsonya előtti napon újra buszra szállt, csak most a másik irányba: a honvágy nevű szörny hazacsalta. Ráadásul már nagyon unta, hogy bárhogy is teljesített, a külföldiekkel sosem voltak elégedettek a hollandok.
Galéria
– Olyan jó volt hazajönni, a családdal lenni… végre csabai kolbászt ehettem marhapörkölttel – jegyzi meg. – Szerencsémre jó két hónap múlva munkát kaptam a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségnél. Igazából azt csinálom most, mint Hollandiában az amerikai cégnél: csak ott telefon volt az alaptéma itt meg a hal és a horgász.
Az irodai munka mellett természetesen nem állt le a kreatívkodással. Nemsokára egy SteamPunk stratégiai játék nemzetközi alkotói csapatába 18 nevező közül beválasztották, de a Nintendo Switch piacra robbanása miatt nem kezdték el a játék gyártását.
Továbbá a tervei között szerepel, hogy Csabán aszfaltrajzot készítene 3D-ben. Példaként megemlíti, amikor megy az ember az utcán és egy jó nagyot kell ugrania, nehogy beessen az úton tátongó résbe.
Megemlítem, mi lenne, ha a házukon lévő a garázs ajtaját átmásolná a másik falra, és amikor jönne haza a szomszédja, akkor lehet, hogy rossz ajtón nyitna be.
(Nem tudom, miért éreztem azt, hogy az ötlet már a csírájában el van fojtva.)
