(A judo magyarul körülbelül azt jelenti: lágy út. A nevét egyedül hazánkban keresztelték át cselgáncsa – amely egyébként rém zseniális. Lehet, hogy Karinthy volt az elkövető. Még József Atilla is megénekli A hetedikben: „csellel, gánccsal mind nem elég, a hetedik te magad légy!”)
Szóval a közel 67 esztendős békéscsabai Magyar Pál, illetve ahogy a barátai hívják: Magyar Palcsi elmondása szerint békéscsabaiabbnál nem is lehetne békéscsabaiabb, hiszen 58 évig a Kis-Tabán utcában lakott (amit korábban Ságvári Endrének hívtak), majd kiköltözött Jaminába, ahonnan hóban, szélben, napsütésben szinte majd’ mindig bringával érkezett a sportcsarnoki edzésekre – ez légvonalban oda-vissza is nagyjából nyolc kilométer.
Miután letette a szakmunkás vizsgát, kezdetben kárpitos, majd azt követően kerek 33 esztendeig mentőápoló volt. A cselgáncshoz/judóhoz azonban végig hűséges maradt; jó ideig edzősködött is.
– Másodikos ipari tanuló voltam – meséli –, amikor az egyik haver kitalálta, hogy „menjünk el cselgáncsozni!”. Majd bekukucskáltunk a kezdők edzőteremébe, egyből megtetszett, hogy szép fehér ruhában dobálják egymást a srácok. Hamar elfogadtam, hogy ez nagyon kemény sport. Majd később, amikor már a Honvéd Szalvaihoz jártam, télvíz idején szinte sírtak a falak… Azaz, amikor edzés után kimentünk a folyosóra, a padlón vagy két centi magasan állt a víz, vagyis a pára.
Hozzáfűzi, hogy aki szereti a pacalt, az szereti, aki nem, az pedig nem… Ő is így van a judóval: nagyon imádja, rendkívül szeretett edzeni, de őszintén megvallja, valahogy nem volt igazi versenyző típus.
– Az edzéseken szinte mindenkit meg tudtam verni – folytatja –, de mégsem voltam versenyzőalkat. No persze az elmúlt 50 év alatt azért nyertem vidékbajnokságot, voltam országos bajnoki helyezett, illetve 5. az I. osztályban.
Amikor 1993-ban megszűnt a Szalvai, néhány társával újra elkezdtek cselgáncsozni a rendőrségen, majd ’97-ben csatlakoztak a Gyáni János által alapított BM Kano Judo SE-hez.
Közben az elmúlt évezred végétől Magyarország is bekapcsolódott a Nyílt Masters Judo Bajnokság vérkeringésébe és a bő 20 év alatt Pali bácsi 17 érmet (ebből 3 arany), és két Eb bronzot vihetett haza.
– A minap Gyáni Janival abban állapodtunk meg – fűzi hozzá –, hogy a későbbiekben akkor hagyom abba az edzést, amikor akarom, mert szerintem ezt körülbelül 60 éves korig lehet büntetlenül csinálni. A szív még szeretné, de a test már sajnos nem engedelmeskedik…
***
És akikre büszke, hogy megismerhette őket: Sarkadi János, Gyáni Jani, Román Zoli, Kovalszki Pali, Petrovszki Misi, Kovács Zoli, Hipszki Pali, Döme Géza és természetesen még sokan mások…
