A pajzsoscankók a mediterrán partvidékeken, vagy még délebbre töltik a telet, de Magyarországon is előfordulnak áttelelő példányok. A kardoskúti Fehér-tó térségében például idén is több példány töltötte a hideg évszakot. Eurázsia északi, lápos vidékein költenek, hazánkban az őszi és a tavaszi vonuláskor figyelhetők meg nagyobb egyedszámban, akár hosszabb ideig is pihennek itt. A pajzsoscankók homogén csapatokban vonulnak, csak táplálkozáskor vegyülnek más partimadár fajokkal. A csapatok egyedszáma változó, esetenként csupán néhány tucat, máskor több száz madár is együtt vonul.
Kardoskút térségében már február végén feltűntek az első példányok, s március elején már 440 példány tartózkodott a területen. Számuk március 21-én elérte az 1030-at. Mivel a vonulási csúcs általában április első felére esik, így ez a szám várhatóan még jelentősen növekszik majd. Ebben a térségben a pajzsoscankók döntően három területre összpontosulnak: zömük a Lófogó-érnél és a barackosi élőhely-rekonstrukción tartózkodik, de kisebb számban a kardoskúti Fehér-tó körül is vannak. A még mindig jelentős gyepi vízállások kiváló táplálkozóhelyet biztosítanak számukra. Általában rovarokat, férgeket, kisebb csigákat keresgélnek a vízállások szegélyében, a tocsogós területeken. Érdekesség, hogy a többi cankófajtól eltérően a pajzsoscankók úszva is tudnak táplálkozni, így a mélyebb részekre is bemennek.
Fotó: kmnp.hu/Palcsek István Szilárd
A Csanádi pusztákon szintén sok még a nagy kiterjedésű, sekély vízállás, ami vonzza a partimadarakat, köztük a pajzsoscankókat is. Jelenleg is több száz példány tartózkodik a területen. A Montág-pusztai megfigyelőtoronyból jól láthatók az élelem után kutató csapataik. E faj jellegzetessége, hogy azon kevés madár közé tartozik, melyeknél a tollruha egyedenként nagyon eltérő, változatos. Ez főleg a hímekre igaz. Alapvetően vöröses-barnás alapszínük van, világos szegésű, fekete foltok díszítik a szárnyukat és a hátukat. A hímek között azonban gyakran találunk fekete-fehér-tarka, vagy csak a vörösessel keveredett fehér-tarka mintázatot, olykor pedig teljesen fehér tollazatú madarakat. Utóbbiak annyira kitűnnek a csapatból, hogy azt hihetnénk, más faj keveredett közéjük.
A párzási időszakban a hímek nagyméretű tollpajzsot növesztenek a nyakuk köré, innen ered a nevük is. Párzásukat, násztáncukat dürgésnek nevezzük (ahogyan a túzokoknál is). A hímek a tollpajzsot kimeresztve egymásnak esnek, fölugranak a levegőbe, így védik a területüket, s ezzel akarják odacsalogatni a tojókat. Pajzsoscankók Magyarországon csak nagyon ritkán költenek, de a később vonuló egyedeknél már jól láthatóak a tollpajzsok, s a nászviselkedés is megfigyelhető.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
