– Üknagymamám balesetet szenvedett otthon, és emlékszem, hogy az akkor még kerékpárral érkező körzeti orvos ellátta a sérülését. Engedte, hogy végignézzem, hogyan tisztítja ki és varrja össze a sebet. Talán ez volt az első meghatározó élményem az egészségügyről – idézte fel emlékeit Kovácsné Tóth Hajnalka.
Hozzátette: később ő maga is megtapasztalta, milyen kiszolgáltatott helyzetben betegként segítségre szorulni. Gyermekkorában egy baleset után éppen azon az osztályon kezelték, ahol ma is dolgozik.
– Volt ott egy Edit néni nevű ápoló, akinek a kedvessége és szeretetteljes törődése örökre megmaradt bennem. Az ő példája adott végső megerősítést ahhoz, hogy én is olyan ember szeretnék lenni, aki másokon segít – fogalmazott.
Az országos elismerésben részesült szakápoló kiemelte: számára a legfontosabb, hogy a betegek bizalommal forduljanak hozzá. Mindennapi munkája során arra törekszik, hogy oldja a beavatkozások előtt állók félelmét és feszültségét, valamint megnyugtassa a kezelésre érkezőket.
Mint mondta, a díj nagy örömmel tölti el, ugyanakkor úgy véli, hivatásának legfontosabb része továbbra is az, hogy emberileg és szakmailag is könnyebbé tegye a segítségre szorulók mindennapjait.
