„Nyisd ki babám, az ajtód, csak csendesen, mert meghallják a szomszédok” – énekelte hegedűszóra valaki – mert egyelőre nem láttuk a teremben a hang gazdáját. Majd kinyílt az egyik ajtó és nótáskedvűen belépett Buch Tibor énekes és Horváth Elemér "Emi" hegedűművész.
– Na most ezt az egy sort addig fogjuk ismételni, amíg mindenki nem énekel – kapta a közönség az ukázt. Persze majd’ mindenki csatlakozott és hamarosan érkezett is a második nóta, mégpedig a Részeg vagyok rózsám, mint a csap…
Horgas Eszter – Fotó: behir.hu / Such Tamás
Azt követően az énekes-karmester megkérte a jelenlévőket, hogy felejtsenek el minden eddigi színházba, koncertre járó etikettet: ne tartsanak be semmiféle közlekedési formát – mivel ők sem fognak.
– Ha hagyják magukat elcsábítani – folytatta –, megígérem, olyan zenei utazásra visszük el Önöket, ahol mindenki megtalálja magának, amit szeret. Bírjuk még a csárdást? Tegye fel a kezét, aki nem szereti? Mert annak azt mondtam volna: húsz fekvőtámasz!
A rövid bemutatkozást követően elmondta, „Én vagyok a szép gyerek, Emi a művész úr, Horváth Peti, a zongorista pedig az ész a csapatban”. Majd kérésére a nézőtér elcsendesedett, és megpróbálta felidézni élete első csókját… miközben beúszott Bizet Gyöngyhalászok című operájából – Nadir románca című etapjának gyönyörű vezérdallama.
Majdan ismét egy Bizet alkotás érkezett, a Carmenből a Cigánytánc, amit nem más, mint Horgas Eszter fuvolaművész adott elő. A folyamatosan gyorsuló tempójú mű után Lőrincz Judit operaénes, aki korábban Sydneyben, New Yorkban, a szolnoki színházban – jelenleg itt dolgozik –, és ezúttal a Csabagyöngyében adta elő Mozart Varázsfuvolájából az Éjkirálynő áriáját.
Szem nem maradt szárazon, kéz nem maradt tehetetlenül – a hangulat a plafont tágította.