A Körösök forrásvidékeinek hegylábaitól több száz kilométeres túraúton érkezet haza pünkösd hétfőn a VIII. Körösök Völgye Határtalan Vándortúra egy hétig úton lévő vízi és kerékpáros különítménye. Zászlójukon ezúttal is a Körösök völgyének fontos üzenetét hirdették.
Aki esetleg nem tudná, a Körös-vidék (Körösök völgye) Magyarország és Románai tengelyén helyezkedik el, és a két ország földrajzilag közel azonos léptékben osztozik e kiterjedt tájegységen. A sokszínű térség természeti, kulturális, néprajzi és nemzetiségi értékei sok tekintetben összetartozóak, valós és szimbolikus értelemben határtalanok. Erre az egységre igyekszik felhívni a figyelmet a Körösök Völgye Határtalan Vándortúra, amely a békéscsabai Százlábú Egyesület által minden évben megrendezésre kerül pünkösd idején.
A már-már zarándokútnak számító vadregényben bővelkedő túraprogramnak ezúttal mintegy hetvenen vágtak neki, hogy a Fekete-Köröst követve elhozzák a határtalanság üzenetét az Erdélyi-szigethegység hegyeinek lábaitól, végig a szelíden hullámzó partiumi tájakon át, a csendes alföldi tájra érkezve Békés városához. A nemes és kalandos küldetés vonzerejét jól mutatja, hogy budapesti, szentendrei, szegedi kalandkeresők mellett Floridából, Németországból és Belgiumból is érkeztek résztvevők.
Zanócz Róbert, a vándortúra szellemi ötletgazdája és gyakorlati megvalósításának atyja elmondta, az idei program különlegességét adta, hogy a túra, vízi útvonal mellett teljes távjában két keréken is teljesíthető volt. A két túracsoport a szórványmagyarság településeit érintve, de külön napi program szerint járta be a Fekete-Körös völgyét, ahol a kenusok 150 kilométert, a kerékpárosok pedig 248 kilométert teljesítettek öt nap alatt, dacolva az olykor igencsak záporos-zivataros időjárással.
A főszervező hangsúlyozta, hogy a vízitúra felejthetetlen élményeit ezúttal is a Fekete-Körös romániai területen lévő felsőbb szakaszai adták. A jellemzően zúgókkal, surranókkal teli mederrészek, a Borzi-szoros lenyűgöző tájképi elemei, az alsóbb szakaszok löszfalakkal, mart partfalakkal kísért kanyarulatai, a bukógátak és fenékküszöbök jelentette akadályok extrém túraérzést jelentenek amit végig a szabályozatlan, sok helyen gázolható, köves, kavicsos, ágakra szakadó folyónak a vadregényes hangulata övez. Külön ki kell emelni, hogy vízállapotok tekintetében az utóbbi évek egyik legoptimálisabb viszonyait élvezhették, így kifejezetten élvezetes volt az átlagosan napi 30 kilométereket jelentő evezés.
A helyi viszonyokat remekül ismerő, tapasztalt túravezető által irányított kerékpárosok napi programja a nagyobb mozgásszabadságnak köszönhetően tágabb lehetőségeket biztosított. Gila Csaba vezetésével megtekintésre kerülhetett a Mézgedi-cseppkőbarlang, a várasfenesi Bélavár, a belényesszentmiklósi klastrom rom, illetve a szálláshelyeket jelentő magyarlakta települések, Köröstárkány, Belényesújlak, Gyanta, Tenke, Nagyzerind–Feketegyarmat tájékai is.
A vándortúra egy igazán különleges, szellemi-kulturális kincset közvetítő elemét jelentette Tenkén a hagyományosan látogatott istentisztelt, amelyet az ottani református egyházközösség vezetője, a vándortúrások régi pártfogója, a köztiszteltben és közszeretetben álló Berke Sándor ezúttal is megtartott a vándortúrások számára. Az imaidő szép és szeretetteljes pünkösdi kinyilatkoztatását jelentette a közelmúltban elhunyt népművelő–publicista Wágner Szabó Jánosnak szentelt megemlékezés, aki a partiumi Fekete-Körös völgy és a béli, bihari hegyvölgyek szerelmeseként az ott élő szórvány magyarságért sok-sok éven át igaz barátként tevékenykedett.
Tájról és emberekről oly sokszor megfogalmazott gondolatai a VIII. Körösök Völgye Határtalan Vándortúra által így ismét hazaérkeztek, hogy örökösei által még annyiszor kelhessenek útra Békés megye folyóinak gyönyörű forrásvidékei felé.
„A Fekete-Körös völgyét, népét, múltját, kultúráját érdemes újra és újra felfedezni, tempósan haladva, megállva, nyitott szemmel és szívvel figyelve. Minden tekintetben káprázatosan gazdag ez a vidék, amelynek csillogó vagy szerényebb kincseit a 168 kilométer hosszan kanyargó Fekete-Körös mentén gyalog, kerékpáron, szekéren és lovon, s az ősi úton, a vízen haladva láthatjuk meg a legélesebben.” […] (Wágner Szabó János: Fekete-Körös-völgyi kis trakta)
