– Amikor még csak a tárlat címét olvastam el a meghívón, arra gondoltam, hogy eredendően minden hobbi egy terápia. Ezzel szemben másról van szó…
– Szőke Niki, a képek főszereplője bő négy éve azzal keresett fel, hogy ismeri az esküvői képeimet, de most nem házasodni készül; sokkal nagyobb a baj… Véget ért egy 7 éves kapcsolata, egyedül maradt és depresszióba esett, azt követően befordult, alkoholért és gyógyszerért nyúlt, kezdte feladni.
Hiába mondták neki az ismerősei, hogy legyen önbizalma, mert nagyon szép, de ő belülről nem így látta magát. Általam szeretetett volna egy durva tükröt maga elé állítani. „Ordítok a segítségért, de nem hallja senki!” – mondta.
– Hol készültek felvételek?
– Békéscsaba és Békés között, a Borsgyáni bányatavaknál. A tó alapvetően a depressziója mélységét szimbolizálja. A harmadik képen többek között azt látjuk, hogy az erős Niki, a földön fekvő gyenge alteregóját rugdossa. Annak a történetnek egyébként az volt az előzménye, hogy arra kért: „Norbi, rúgjál már föl a földről!”. Mire én: „Miért nem rúgod fel saját magad, ha elég erős vagy ahhoz, hogy segítséget merj kérni?!!”
Illetve egy másik képen pedig saját magának segített kimászni a reményvesztettségből. Az utolsó felvételen pedig nincs tükörkép, mert már a depresszió elmerült a tó fenekén. És a víztükrön a fájdalom utolsó cseppje látszik. Azért nem teljesesen színes a kép, mert ez a gyógyulási folyamat.
– Izmos munkák. Eredendően mi a foglalkozásod?
– Autószerelő, de amúgy már évek óta fényképészként dolgozom.
– Az autószerelés és a fotózás közötti hidat miképp töltötted meg ennyi filozófiai gondolattal?
– Az utazások alkalmával megélt fotós benyomások által. Amúgy egyszer, úgy hatéves koromban a nagypapám kért tőlem öt számot, amelyből három bejött az ötösön.
– Megálmodtad a számokat?
– Csak úgy séróból jöttek.
– Emlékszel még rájuk?
– 3-6-12…
– 24-48? Holnap elmegyek fogadni!
– És a nyereményből egy részéből meg tudtam venni az első SMENA 8M típusú gépemet. Majd el kezdetem utazni a nagyvilágban, és mindent dokumentáltam magam körül. Majd hazajöttem, és mutattam a barátoknak, hogy épp merre jártam.
– Most is messze földön élsz.
– Épp a napokban költözünk haza Angliából. A sors iróniája, hogy akárcsak Békéscsaba, Colchester is az ország délkeleti részében fekszik.
– Mi jót csináltál odakint?
– Egy fotósboltban dolgoztam; mi több, tanítottam is a fotográfiát. De ahogy mondtam, Nikiről a képeket még az elutazásunk előtt, 2015-ben, bő másfél órán keresztül készítettük. Majd jóval később, kint, Angliában vagy három hónapig dolgoztam ki őket. De a cím, a Fotóterápia csak később jött.
– Lesz folytatása a terápiának?
– Már meg van a következő alany is: egy angol lány.
– Bátrak ezek a lányok.
– Bátrak.
Az érdeklődőket Mitykó György kiállítás-szervező köszöntötte, a tárlatot dr. Vincze Gábor pszichiáter főorvos nyitotta meg. (A kiállítás nem jött volna létre, ha nincs Tuska János.) Nyitva: 2020. március 31-ig.
Galéria
PS.: Szőke Nikolett: Tudtam, hogy baj van… és azt is, hogy segítségre van szükségem. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy nincs egyedül az ember, hiszen mindig ott vagyunk saját magunknak. És ha nagyon picikét is szeretjük saját magunkat, akkor minden egyszerűbb lesz...
