Az egyesület az elmúlt 25 esztendő alatt több teremben is megfordult. Ha egy fővárosi/dunántúli versenyző meglátná, hogy a Gyáni-tanítványok jelenleg egy „zsebkendőnyi” méretű dojóban cselgáncsoznak, minden bizonnyal dobna egy hátast. (A jó széljárásnak köszönhetően, ősszel már a Kazinczy utcai Judo Akadémián edzhetnek.) A dolog pikantériája, hogy a kisméretű terem is derekasan kitermeli az eredményeket.
(Szombat délelőtt egy rendkívüli edzésre látogattunk el, ahol a válogatott versenyzők egy rövid bemutatót is tartottak.)
(Soczó Rebeka és Szentandrászki Gréta – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Gyáni János, az egyesület elnöke megerősíti, már nagyon várják, hogy méltó helyen tudjanak judózni. Elmondása szerint a tágasabb edzőtér lényegesen jobban motiválja a sportolóit; az új lehetőségektől minden bizonnyal szárnyakat kapnak.
Hozzáteszi, több válogatottjai is van a csapatnak – a teljesség igénye nélkül megemlíti a junior válogatott Soczó Rebekát, az ifi Eb-re készülő Szentandrászki Grétát, az egyetemi Eb-n induló, U23-as válogatott Fehér Dórát, valamint Gyáni Amandát, aki a legutóbbi III. osztályú felnőttek országos bajnokságán aranyérmet szerzett. Bozó Bence, Kara Bence, Kiss Huba, Perecz Márk és Petrovzski Márk pedig az országos versenyeken brillíroznak.
– A siker csak úgy jöhet létre, ha az edző és a versenyző között igazán jó a kapcsolat. Ez nálunk jól működik, mondhatni egy nagy család vagyunk – fűzi hozzá.
Dr. Kovács Zoltán tiszteletbeli elnök elmeséli, a judónak köszönheti, hogy ügyvéd lett.
– Minden rosszban van valami jó – jegyzi meg. – A történet rosszabbik fele, hogy az 1976-os montreali olimpia utazó csapat tagjaként az utolsó edzésen egy dobás rossz kontráját követően kitámasztottam a jobb karomat, amely kifordult. Nyomban meg is operáltak.
A sérülésből kifolyólag nemhogy az olimpián nem indult, de még a Testnevelési Főiskolára sem jelentkezett, ellenben volt ideje tanulni és a jogi egyetemet választotta. Ezáltal testnevelő helyett ügyvéd lett – azt vallja, utólag mégis jól járt.
Galéria
– Amikor még Gyáni Janival együtt edzettünk – folytatja –, egyszer egy japán csapattal voltunk egy közös edzőtáborban Budapesten. Tőlük tanultuk, hogyha valamit jól akarunk csinálni, akkor abba rengeteg munkát kell belefektetni. Lefordítva, a japánok egy-egy dobást vagy ötszázszor megismételtek. Követtük mi is a példájukat, és ennek köszönhetően a későbbiekben sokkal jobban produkáltunk a versenyeken.
(Negyven éve még szinte kizárólag fiúk cselgáncsoztak…)
A junior-válogatott Soczó Rebeka bevallottan addig szeretne judózni, amíg van rá lehetősége. Legnagyobb célja, hogy egyszer kijusson az olimpiára.
– Nagyon sok mindenre megtanít ez a sport – vallja. – Legfőképp tiszteletre: az edző, a sporttársak, illetve az edzőterem felé is. Mindenkinek csak ajánlani tudom a judót!
Végül elkészült a többgenerációs – az ovisoktól kezdve a serdülőkön keresztül a szeniorokig – csoportkép.
(25 éves a BM Kano Judo SE – Fotó: behir.hu/Balog Zsolt)
-400x225.jpg)
