Mórocz Sándor: Hiszen mégiscsak 100 éves évfordulóról van szó!

2020. június 8. 10:29 | Such Tamás

Az első szakmája ács, majd a Vízműben megszerezte a magasépítő technikusi szakképzettséget – jelenleg egyéni vállalkozóként otthonában dolgozik –, közben visszatért a fához és elvégezett egy fafaragó OKJ-s képzést. Legutóbb a szabadkígyósi Trianon emlékművet készítette el.

Az ízig-vérig szabadkígyósi Mórocz Sándor először 2015-ben, a település temetőjében lévő haranglábat készítette el.  A következő évben egy emlékoszlopot alkotott a kárpátaljai Kígyós testvértelepüléssé válásának alkalmából; és azt követően kérte fel Balogh József, Ókígyós (Szabadkígyós) polgármestere, hogy faragjon a település számára egy székelykaput.

„Az volt az alapelképzelés – meséli –, hogy egy háromlábú, kis- és nagykapus munkát csináljak. Majd néhány lapra leskicceltem, hogy itt a nyitott térben sokkal jobban mutatna egy két, kis- és egy nagykapus alkotás. A többit rám bízták, az volt a lényeg, hogy átférjen alatta egy traktor.”

 

Mórocz Sándor

Az volt a lényeg, hogy átférjen alatta egy traktor

 

Az átadást követően Pálné Anci, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke csak annyit mondott neki, „Ez a kapu olyan, mint te: egyszerű a díszítése... te sem szeretsz magadról sokat beszélni”.

Zárójel: a fának, gerendának, egyszóval az anyagnak súlya van, melynek a mozgatásához bizony némi erő kell… És mindehhez vajon mi a legtökéletesebb kapcsolódási sport? Hát a súlyemelés. Sanyi pedig a civil és a hobbi szférája mellett szenior súlyemelő, a Bökfi János által vezetett Békéscsabai Súlyemelő és Szabadidő Sportegyesületben. Nem mellesleg öt esztendeje, a kazincbarcikai szenior Európa-bajnokságon ezüstérmes lett.

Családjával sokat járnak az elcsatolt magyar országrészekre túrázni; többek között nagyon sok barátjuk van Erdélyben, a Felvidéken és Bácskán.

 

Mórocz Sándor

Telekgerendásra is faragott egy trianoni emlélkművet

 

Ebből kifolyólag már jó ideje megfogalmazódott a fejében, hogy szeretne egy trianoni emlékművet felállítani Ókígyós szívében.

„Egy kopjafa kevés lett volna – folytatja –, hiszen mégiscsak 100 éves évfordulóról van szó! Ebből kifolyólag a szétszakítást négy oszlopon ábrázolta, így Erdély, Felvidék, Őrvidék és Délvidék kapott egy önálló felületet.”

Kreatív paradoxon, de a karantén-korszak az alkotómunkájának kedvezett, ugyanis akkor készült el az emlékmű 80 százaléka, amelyet fölajánlott a településnek.

„Érdekes – fűzi hozzá –, a június 4-ei megemlékezést követően, este még jó néhányan mécseseket, virágokat tettek egy-egy kopjafához.”

 

Mórocz Sándor

További programok »

FEL