Az ízig-vérig szabadkígyósi Mórocz Sándor először 2015-ben, a település temetőjében lévő haranglábat készítette el. A következő évben egy emlékoszlopot alkotott a kárpátaljai Kígyós testvértelepüléssé válásának alkalmából; és azt követően kérte fel Balogh József, Ókígyós (Szabadkígyós) polgármestere, hogy faragjon a település számára egy székelykaput.
„Az volt az alapelképzelés – meséli –, hogy egy háromlábú, kis- és nagykapus munkát csináljak. Majd néhány lapra leskicceltem, hogy itt a nyitott térben sokkal jobban mutatna egy két, kis- és egy nagykapus alkotás. A többit rám bízták, az volt a lényeg, hogy átférjen alatta egy traktor.”
Az átadást követően Pálné Anci, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke csak annyit mondott neki, „Ez a kapu olyan, mint te: egyszerű a díszítése... te sem szeretsz magadról sokat beszélni”.
Zárójel: a fának, gerendának, egyszóval az anyagnak súlya van, melynek a mozgatásához bizony némi erő kell… És mindehhez vajon mi a legtökéletesebb kapcsolódási sport? Hát a súlyemelés. Sanyi pedig a civil és a hobbi szférája mellett szenior súlyemelő, a Bökfi János által vezetett Békéscsabai Súlyemelő és Szabadidő Sportegyesületben. Nem mellesleg öt esztendeje, a kazincbarcikai szenior Európa-bajnokságon ezüstérmes lett.
Családjával sokat járnak az elcsatolt magyar országrészekre túrázni; többek között nagyon sok barátjuk van Erdélyben, a Felvidéken és Bácskán.
Ebből kifolyólag már jó ideje megfogalmazódott a fejében, hogy szeretne egy trianoni emlékművet felállítani Ókígyós szívében.
„Egy kopjafa kevés lett volna – folytatja –, hiszen mégiscsak 100 éves évfordulóról van szó! Ebből kifolyólag a szétszakítást négy oszlopon ábrázolta, így Erdély, Felvidék, Őrvidék és Délvidék kapott egy önálló felületet.”
Kreatív paradoxon, de a karantén-korszak az alkotómunkájának kedvezett, ugyanis akkor készült el az emlékmű 80 százaléka, amelyet fölajánlott a településnek.
„Érdekes – fűzi hozzá –, a június 4-ei megemlékezést követően, este még jó néhányan mécseseket, virágokat tettek egy-egy kopjafához.”