A slágerek sikerének titkát vizsgálta a Kaliforniai Egyetem: a slágerlisták legsikeresebb dalait főként a vidámság, boldogság és a "bulizásra alkalmasság" jellemzi. Ez ugyanakkor ellentmond az általános zenei trendeknek - fejtették ki a tudósok a Royal Society Open Science című szaklapban megjelent tanulmányukban.
A Natalia Komarova matematikus vezette csoport több mint 500 ezer dalt elemzett, melyeket 1985 és 2015 között Nagy-Britanniában adtak ki. A vizsgálat nemcsak a dalok slágerlistán elért helyezését vette figyelembe, hanem olyan ingyenes zenei adatbankokat (Musicbrainz, Acousticbrainz) is, melyek akusztikai információkat gyűjtenek a dalokról. Ilyen információ a dal hangszíne, hangneme, táncolhatósága, hangulata, valamint az énekes neme. Ehhez jönnek még olyan komplexebb szempontok, mint a különböző műfaji és hangulati besorolások.
Ezen adatok alapján a matematikusok egyrészt megvizsgálták, mely dalok sikeresek - a sikert egyszerűen a listák helyezése alapján definiálták -, másrészt zenei trendeket vezettek le az adatokból. Ennek során nem csak a slágerlistákon szereplő adatokat vonták be az elemzésbe.
A tudósok megállapították, hogy az elmúlt 30 évben többé-kevésbé szomorú dalok jelentek meg, miközben a vidám és boldog dalok veszítettek népszerűségükből. Ez az eredmény megegyezik kanadai és német kutatók korábbi tapasztalataival, akik már 2012-ben megállapították, hogy a lassú, mollban íródott dalok száma megnövekedett az amerikai slágerlistákon.
A női hangok - a rockzenét kivéve - előretörtek. Ez elsősorban a sikeres dalokra érvényes, tehát azokra, amelyek felkerültek a slágerlistákra. A kutatók szerint a slágerlistákon sikeres dalok nem felelnek meg az általuk megfigyelt általános zenei tendenciáknak. A slágerlistákon szereplő dalok így vidámabbak, jókedélyűbb a hangzásuk, táncolhatóbbak, és "bulizásra alkalmasabbak", mint az összes vizsgált dal átlaga.
Ehhez illeszkedik a zenei műfajok értékelése is: a klasszikus zene és a dzsessz nehezen válhat slágerré, miközben a pop és a dance a legnépszerűbb műfajokhoz tartozik. Ezzel párhuzamosan a rockdalok sikere a 2000-es évek eleje óta folyamatosan csökken.
Éppen az általános zenei trendek és a slágerlistákon szereplő dalok többségének jellemzője közötti ellentmondás alapján jutottak a tanulmány készítői arra a következtetésre, hogy (FIGYELEM, BRÉKING, NAGY MEGLEPETÉS): a dalok sikere nehezen definiálható és általánosítható.
Az akusztikai információk önmagukban nem elegendőek, különösen azért nem, mert a zenei preferenciák az elmúlt években egyre gyorsabban változtak.
Ezért nem lenne helyes azt a következtetést levonni az elemzésből, hogy egy "vidám, bulizáshoz alkalmas, kevésbé nyugalmas és női énekes által előadott dal" automatikusan slágerré válhat.
Egészen megnyugodtunk, de azért reméljük, hogy sok adóforint nem folyt el erre a kutatásra.
Egy szintén kitalálható, de azért kevésbé kézenfekvő eredményt azért hozott a kutatás: a "szupersztárstátusz", tehát az előadóművész már meglévő népszerűsége pontosabb előrejelzést tett lehetővé a kutatók szerint. Ekkor a becslés pontossága megközelítette a 85 százalékot. Vagyis ha egy ismert előadó énekel slágeres dalt, akkor az jó eséllyel sláger lesz.
Forrás: Portfolio
