Ezt úgy értem, hogy a tapasztaltabb páros (Janza Kata és Dolhai Attila) már korábban előadták azokat a dalokat, amelyekkel az ifjú, virgonc kollégák (Gubik Petra és Kocsis Dénes) a közelmúltban debütáltak.
Ez persze úgy derült ki, hogy mindig az elhangzott szám előadója hívta fel a deszkákra a következő énekest, olykor-olykor megcsípve azt. Ilyenkor bennfentes torkok „bezzegeztek", míg a kicsik egy picit incselkedtek, de csak annyira, hogy a backstage-ben azért még nyilván szóba álljanak egymással.
Janza Kata elújságolta, hogy amúgy nagyon sokat kalózkodik Csabán. Pár éve (20) már játszott a Jókaiban, a Jekyll és Hyde című musicalben, és azóta szerelmetese a városnak. Így, ha teheti, visszajár. Bevallása szerint csütörtökön is megy egy laza kört – például megnézni a tárlatokat, gofrizik (de melyiknél?). Majd a Rebecca című musicalből elénekelt a gyönyörű Orchidea-dalt.
A kezdeti éveimet itt töltöttem Békéscsabán – de ezt már Dolhai Attila mondta –, a Jézus Krisztus Szupersztárban és a Jekyll és Hyde-ban volt néhány sorom. De ez a néhány sor, maga volt a lehetőség.
Azt követően Gubik Petra is elmesélte, hogy 19 évesen, 2009-ben ékezett az akkor még Békés Megyei Jókai Színházba, és néhány esztendő múlva már a Békéscsabai Jókai Színházból vitte tovább az élet. Hozzáfűzte, azért Csaba a második otthona. (Az első Kisvárda, és ha a Wiki királynő nem kamuzik, akkor Dolhai Attila is várdai – biztos két nap süt arra, hogy csak így teremnek a musicalsztárok.)
Kocsis Dénesnek egyelőre még nincs csabai emléke. Illetve most már igen. Ellenben bitang hanggal bír az ember.
A fordulást követően (mert volt szünet is) érkeztek a nagy durranások: Rómeó és Júlia, István a király.
„Nagyon tetszett, hogy vittek humort is az előadásba; és egyenrangú félként szerepelt: a fiatal nagy hang, a fiatal energikus kislány, a díva és hát az energiabomba sztár! Továbbá szimpatikus volt, hogy egyenrangú félként kezelték a zenekart is” – de ezt az utolsó három mondatot, már Kis Bertold haverom összegezte.
És milyen igaz! Mert az énekesek mögöttük egy rém alázatos, de olykor sziporkázó nyolc tagú banda tartotta a falat: billentyű, szóló- és basszgitár, dob + három hegedű és egy gordonka.
Még két Neoton-nóta is befért a repertoárba; a Holnap hajnalig még ma is ott tekereg a fülkagylómban.