„Ebben az évben befejezem a muzsikát – mondja. – Eleve azt sem tudom, hogy volt energiám összerakni a big bandet? Összehozni a 15 embert… Egyszerűen elég volt. Elmúltam 75.”
Az eredendően adótanácsadó végzettségű Miki bácsi gyermekkorában először három évig zongorázott; a harmóniák, az összhangzattan ismerete később nagyon sokat segített neki. Például amikor Szaniszló János, a legendás Hat Szív zenekar billentyűse azt mondta neki, hogy „eszben imprózz valamit!”, akkor nem vallott kudarcot – de ne szaladjunk ennyire előre.
A trombitatanulásnak azonban háromszor ugrott neki. Ugyanis… akár hisszük, akár nem, de nem volt folyamatos trombitaképzés Békéscsabán (hol volt még akkor a hétmérföldes Bartók konzi?, amely 1983 óta csak ontja a rezeseket).
Intézményesített rendszerben először hetedikes, majdan középiskolai elsős és negyedikes koránban – mindháromszor fél-fél évig tanult, mert általában vendégtanárok érkeztek a városba. Eközben a hatvanas években a Melósban rendre alakultak a zenekarok.
„Akkor jöttek Köles Istvánék – folytatja –, hogy csináljunk zenekart; de az még nem a Hat Szív volt. Pista tudta, hogy valamikor zongoráztam, és belevágtunk. Hamarosan bejött a soul zene is, amelyben már egy fúvós kevés volt. Ekkor kiböktem, <<Figyeljetek, én tanultam trombitázni! >> Párhuzamosan pedig elkezdtem a Vasutas zenekarba is játszani.”
A Melós zenekart követően a Kaposvári Zenekarban, a Sigma elődjében billentyűzött és trombitált. Akkoriban fedezte fel magának Miles Davist, becsukta a kottafüzetet és kinyitotta a képzelőerejét; idővel Kölesék 1975-ben elkezdték keresni a Hat Szívbe a tagokat.
Szaniszló Jancsi (billentyűs) Szegedről jött a Jókai színházba; Szamosi Viktor (dobos) pedig eredendően a színház muzsikusa volt. Majd Nagy Károly lett a harsonás, Göttler Vilmos a basszer, Köles István a tenor, ő pedig a trombitás. Közben el kellett dönteni: Sigma vagy Hat Szív? Döntött.
Egy kép többet mond ezer szónál. És egy kismozi? (Az 1977-es Ki Mit Tud? elődöntőjében… Ha ők nem nyertek, akkor kik, Miles Davisék?
A "Miért lett vége ennek a fantasztikus bandának?" kérdésemre elmondja: „Göttler lóversenyző akart lenni és lett is; Köles és én pedig továbbtanultunk. Tulajdonképpen ezek voltak a főbb okok.” A Hat Szív öt évig működött.
1982-ben jó 10 évre újra visszament a Sigmába, mert a munkahelyén, az építőipari vállalatnál, a mellette lévő irodában dolgozott Feigl Miklós (Fifi), a régi-új együttesének a basszusgitárosa, aki addig-addig fűzte Miki bácsit, hogy…
„A 2000-es évek elején hívott Jánovszki Pál, hogy nincs-e kedvem a csapatában, a Borneóban játszani? Akkor már vagy 10 éve nem fogtam hangszert a kezemben. De volt. Végül 2013-ban megalakult a Csaba Big Band.”
A leendő békéscsabai pop-rock zenekarokról szóló könyvvel kapcsolatban elmondja, minden említésre méltó helyi zenekar belekerülne. Ám a projekt egyelőre parkolópályára került.
„Az a baj, hogy nincs olyan együttes, amelyik benne szeretne lenni – mondja. – Az egyik csapat tagjai például elhozták történetüket, majd visszakérték, hogy javítani akarnak rajta, de azóta sem hozták vissza. Pedig Kaposvári Jenő (a Sigma szaxofonosa volt) lánya, Zsuzsi, aki a nyomdaipariban tanít, illetve a Békés Megyei Könyvtár nyújtanák a nyomdai kapacitást; azonfelül az önkormányzat is támogatná az ötletet. Anyag híján azonban parkolópályára került a könyv.”
(No de, ha mégis akadnak jelentkezők a könyvbe: íme, Miki bácsi e-mail címe: szekelyillyes@freemail.hu.)
"Ennyi csudás élmény után biztos érdemes a szögre akasztani a trombitát?" kérdezem. „Valamikor abba kell hagyni, ahogy mondtam, elmúltam 75 éves, nem lehet ezt a végtelenségig csinálni” – feleli.
(A fia, ifj. Illyés Miklós, a bécsi operettszínházban szintén trombitás.)
